Ma egy jobbára nyugdíjasokból álló rajzszakkörbe mentem modellkedni. Néha előfordul, hogy a nénik beszélgetni akarnak velem kicsit a szünetben, ami végül is szimpatikusabb, mint az egyetemen a Z generációs diákok megszeppent távolságtartása. A legfiatalabb művész egy ilyen 18-20 év körüli lány volt, a végén megkérdezte, hogy lefotózhat-e (hogy otthon befejezze a rajzot), megengedtem neki, nem érdekel, mit csinál vele. Egy középkorú autisztikus fickó (szünet utáni visszarendeződésnél a hüvelykujjamat 3 centivel odébb tolta, mert nem úgy állt előtte) nagyon szeretett beszélgetni a lánnyal, nem tudtam, hogy az utóbbinak ez kellemetlen-e, de udvarias volt vele.