Ma fejmodell voltam a gimiseket egyetemre felkészítő rajzszakkörön. Az influenzából kifelé haladva az zavart, hogy lehet, hogy taknyos volt az orrom, amíg félrebillentett fejjel kellett ülni, és közelről arca világított egy reflektor.

Aztán elmentem venni egy fancy gyógysampont, mert elfogyott otthon, és arra több mint kétszer annyit költöttem, mint amennyit kerestem. Általában ez a negatív egyenlegű cash flow igen zavaró, már tényleg egy fix helyen kéne dolgoznom a bizarr alkalmi munkák helyett, hat számjegyű, rendszeres fizetéssel. Ugyanakkor van abban valami léleksimogató, hogy nincs munkaidőm és főnököm.