"Mindketten tudjuk, mit jelent, ha valaki napokig nem ír" - írta nekem sértődötten valaki, és igazából nem tudom, hogy neki mit jelent, mert számomra sok jelentősége nincs, de már nem volt kedvem megkérdezni. A hisztis / féltékeny / sértődékeny fajtától jobb gyorsan megszabadulni.

Egy másik is berágott ugyanezért, és megírta a lekoptatást, amire meglepetten annyit írtam, hogy "ahogy gondolod", ezen még jobban berágott, mert biztos elvárta a magyarázkodást és a drámát. Aztán valamiért visszadumáltam magam a kegyeibe, nem azért, mert olyan szimpatikus volt, hanem csak elkerülendő kudarcnak tűnt az adott pillanatban, hogy kidobjon. Még két hétig dumáltunk, de kicsit idegesített vele a kommunikációs kényszer. Végül megint kidobott, mert szerinte megrekedtünk a csetelés szintjén. Én azt hittem, hogy barátilag beszélgetünk, meg egyébként is messze lakik, ezért tök jó neki, hogy csetelgetünk. Udvariasan én is megköszöntem neki a végén, de nem tettem hozzá, hogy nem a beszélgetést, hanem azt, hogy végre kidobott, nagy megkönnyebbülés volt. Le is tiltottam, nehogy visszajöjjön.