Megvolt a mai randi is. Azt mondja, cuki vagyok és érzékeny hallgatóság, és még jó lenne velem találkozni. Engem viszont fárasztott az a koncentráció, ami kellett hozzá, túl introvertáltnak érzem magam az ő társaságához: sokat beszél, a mély lelki témák érdeklik, és könnyű akaratlanul megbántani valamivel, ami szembemegy a kissé felfújt egójával, ez az óvatosság is megterhelő. Említettem neki a végén, hogy olyan, mintha lenne előtte egy fal, amivel blokkolja az ismerkedést, a közlékenysége ellenére. Ez érdekelte, aztán írásban még próbáltam ezt szépíteni, de csak egyre rosszabb lett az elfáradt agyammal. Előbb-utóbb be fog rágni valamin, amit rosszul fogalmazok meg neki.

A másik, az etikus-nonmonogám-poliamorikus-hedonista-naturista a külföldi zeneművészeti turnéján van most, onnan írogat nekem. Ő egy kedvelhető, barátságos, nyugodt személyiség, csak külsőre nem tetszik, mert hiányzik belőle a hajlandóság, hogy nassolás helyett testedzéssel foglalkozzon. Ezt is hogy illendő megmondani valakinek?