Ha megkérdezik tőlem, hogy mi a fenét csináltam régen, nem tudok rá szimpatikus választ adni. Az az elméletem, hogy régen annyira debilizált a szorongás, hogy nem tudtam hatékony lenni semmiben, így elfolyt valahova 10 -15 évem. Most vagyok erős és hatékony (legalábbis a régi énemhez képest), de már csak futok a vonat után.
Jobb későn, mint soha. A blogolvasók neked drukkolnak!
VálaszTörlésKöszi!
TörlésFérfiként nem vagy lekésve semmiről. Sokan soha nem kapcsolnak illetve nem tudnak váltani, változtatni, még bőven az ötvenes éveikben sem. A férfiak közül még kevesebben. Te az átlagnál sokkal tudatosabban állsz a dolgokhoz.
VálaszTörlésÍrhatnál még egy kicsit erről a szorongásról, ha van kedved, mert rengetegen vannak hasonló helyzetben, de szinte senki sem beszél róla. Vagy mert nem tud, vagy mert a való életben talán szégyelli. Pedig fontos lenne a környezetének, hogy kicsit jobban tudja kezelni. Mármint a környezet a szorongót. Tehát “mitől” szorongtál? Úgy körülbelül. Lehet, hogy hülye a kérdés. És mit tehetett volna a környezeted, ami segített volna? Jenőné
VálaszTörlés(én ezer éve úgy tanultam, hogy a szorongás a tárgy nélküli félelem, tehát nem valamitől szorongunk, hanem szorongunk, pont.)
TörlésIgen, én is sejtem, hogy ez így lehet, ezért tettem idézőjelbe a mitől-t, vagy írtam, hogy körülbelül. Akkor ez a szorongás olyasmi lehet, mint a depresszió? Az is egy megfoghatatlan, meghatározatlan szar érzésnek tűnik. És továbbra is érvényes a kérdés, hogy mit tegyek, ha ilyen az egyik vagy több ember a környezetemben. Azon kívül, hogy ne nyaggassam, ne idegesítsem. Pl. ilyen kérdésekkel :) Jenőné
TörlésNem teljesen: a generalizált szorongás valóban tárgy nélküli, de sok másféle szorongás is létezik, amik konkrét tárgyhoz, eseményhez, személyhez köthetők (van szeparációs szorongás, szociális szorongás, de például a kényszerbetegségek közé tartozó egészségszorongás is).
Törlés