- Érthető és világos? - kérdezgette többször egy tanár.

Vizualizálom, hogy érthető és világos legyen:

 

Megyek szerepelni egy filmbe valami CIA ügynöknek, adtam egy kulturált lejmolónak egy banánt, és a mai előadáson eléggé elvesztem, mert vagy a neurodiverz tanárnő kihagyott számára evidens dolgokat, vagy bamba voltam.

A filmes ruharaktárban volt egy kutya, aki játszani akart velem, és paradox módon azt akarta, hogy vegyem el a szájából a teniszlabdát, miközben nem engedte. Nem akartam visszaélni az erőfölényemmel, nehogy véletlenül letépjem a fejét (képzelem, hogy sipákolt volna gazdája), ezért akkor dobtam el a nyálas teniszlabdát, amikor a kutyának valami elterelte a figyelmét, és letette a földre.

Gyakran eszembe jut a személyiségzavaros kolléganő, akit tavaly ghostingoltam, mert bunkó volt velem, és sajnálom, hogy így alakult, de az lett volna a rosszabb döntés, ha következmény nélkül hagyom a viselkedését. Adódik a kérdés, hogy lett-e volna harmadik lehetőség is, pl. beláttatni vele, hogy elfogadhatatlan a viselkedése, de akkor ezt nem hittem reálisnak.