• Voltam másfél napot az Educatión, hogy tájékoztassam a felvételin gondolkodókat az egyetemről. Az előzetes megbeszélésen azt kérte a HÖK vezetőség, hogy ne az legyen, hogy vannak dolgozó és üldögélő emberek a korábbi tapasztalatok alapján, de szerintem az lett. Én dolgoztam, le se ültem, be is rekedtem a végére.
• Ez főként abból állt, hogy proaktívan meg kellett szólítani a stand körül őgyelgő tizenéveseket, akik gyakran túl félénkek voltak, és ezért örültek, hogy foglalkozik velük valaki. Némelyik már kórosan kommunikációzavaros volt a szorongástól. Soknak a mindentudó anyukája volt a szóvivője, néha elég elnyomó mértékben, ilyenkor igyekeztem a gyerek felé fordítani a kommunikációt, mert alapvetően az ő jövőbeli életéről volt szó, nem anyukáéról.
  
• Arra járt egy egyéves kisgyerek, aki érdekesebbnek talált engem, mint az előttünk látványos bemutatót tartó honvédségi robotkutyát, és odajött megfogni a kezem.
  
• Este tovább mentem egy nudiuszibuliba, ahol kihagytam a csoportos vízi jógát, gondolom, megsértődött rajta a jógaoktató, mert elég sértődékeny, de majd túlteszi magát rajta. (update: tényleg megsértődött, azon is felhúzta magát, hogy megkérdeztem, hogy hogy van a vírusos betegsége miatt)
  
• Ott megsajnáltam egy ír párost, amiért senkivel se tudtak beszélni, és eleve feltűntek amiatt, hogy egészséges testalkatú, 50 év alatti emberek, ezért megpróbálkoztam vele, de a háttérzaj és az akcentusuk miatt nem volt tökéletes az érthetőségük.
• Más is közvetlenül a mosógép elindítás után lát meg valamit, amit még bele akart tenni?