Két kokeró legény hangoskodott és szemetelt a buszon, ezek nyilván kulturális sajátosságok, mert már többször is megfigyeltem, csak a tudatlan ember neheztelne érte. Az egyik arról hencegett, hogy őt mennyire szeretik a lányok az iskolában (gondolom, valami kisegítőben), és hogy az apjától tanult sokat a lányokról, aki - ezt többször is így mondta - a kilencvenhetvenes években volt fiatal.

Az a sejtésem, hogy az ehhez hasonló beszélgetések 70%-ban nem is egymásnak szólnak, hanem a közelben levők előtt akarnak csodálatra méltónak tűnni. Általában sikertelenül.