Megnéztem a Lisztomania c. szürreális musicalt (Ken Russell, 1975), vicces volt benne a faji felsőbbrendűséget hirdető, Supermanből zombi Hitlerré alakuló Richard Wagner. A filmről jutott eszembe, hogy Liszt amekkora kulturális nemzeti hős a sok róla elnevezett utcával és zeneiskolával, annyira nehéz laikusként fejből mondani valamit, amit ő talált ki, részemről is ez kimerül a Magyar rapszódiában. A lisztománia kifejezés létezett már az ő idején is, és arra utalt, hogy ő volt az egyik első zenei popsztár, jó megjelenésétől és átszellemült előadásától begerjedt a közönség. Húzta is a nőket rendesen: