Van az az ismerősöm, akinek a démon lakik az ágyában. Nagyjából évente meghív a barátai közé inni, amire kissé motiválatlanul, de a megfelelési kényszertől hajtva megjelenek, általában viszek ajándékot, mert elvárja, udvarias vagyok mindenkivel, végül örülök, hogy teljesítettem a feladatot, ✓. Majd utólag lebasz, hogy milyen furák a gesztusaim, és milyen szörnyen viselkedek. Szerinte ha nem szeretem a bulijait, az csak amiatt lehet, mert nem járok terápiába. Szerintem meg azért nem szeretem a bulijait, mert

- egy agresszív és követelőző személy, valamiért mindig lebasz

- ha iszom kicsit, kevésbé van kedvem bárkivel társalkodni, blokkolja a gondolkodási és beszéd képességeimet

- rendetlen, zsúfolt, putri körülmények vannak a házibuli esetén, a kocsmában meg túlhangosított zene, az ilyen környezeti körülmények nagyon megemelik a stressz szintemet

- nem rossz emberek a barátai, csak egyszerűen nem vagyok rájuk kíváncsi, legalábbis ezekben a helyzetekben 

De mára el van bennem ültetve, hogy szar alak vagyok. Kapcsolatunk abuzív, az én káromra. Meg eleve az is, hogy a bolond exkollégámhoz hasonlóan váratlanul rám zúdítja a szart valami több éves vélt sérelmével kapcsolatban, amiről nem is tudtam. Ha ilyen gyász vagyok, akkor ne barátkozzanak velem.