Odafelé utazva megint kávés-vaníliás fehérjés tejet ittam, amitől megint túlpörögtem: 60 percig hajtottam a gépet, a szoftvere szerint 22 x 400 méter stadionkörnek felelt meg a mozgás, ezután valamiért kikapcsolt az egész. Ez a személyi edzőt kicsit bánthatta, mert bár ez a kedvenc gépe, ennyit még ő sem csinált soha, és versengő személyiség. Ezután másfél órában jöttek az egyéb gépek és a talajon végzett hasizmos feladatok, amikben mindig béna vagyok. A végén most először kipróbáltam a zuhanyt is (mármint nem életemben először, hanem a konditermi zuhanyozót), így most nem ragacsosan kellett hazamennem, viszont két táskával kellett utaznom, hogy legyen nálam a szokásos dolgokon felül törölköző és gumipapucs is.

Az autóvezetésben a 23. órával vagyok készen, legutóbb elvezettem Ráckeresztúrra (ami egy közeli település, de sose hallottam még róla), hogy ott felvegyük az utánam következő tanulót, aki meg hazavitt engem.