A Boldogság Világnapja alkalmából két rendkívül fürge férfi adni akart nekem egy kis füzetet a boldog élet titkairól (az elsőt lekoptattam, ezért volt ott a második is pár méterrel odébb), de megrémültem tőle, hogy valami szektások, akiknek a szóróanyagában majd tigrisek, nyuszik és vegyes etnikumú családok koegzisztálnak egy kertben egymás megevése nélkül, és inkább azt mondtam, hogy nem akarok boldog lenni.

***

A laborlelet legnagyobb érdekessége az a mutató volt, aminek az egészséges felső határa 171, de nekem 627. Ez az infarktussal szokott összefüggésben állni, és már kezdtem azt hinni, hogy óráim vannak hátra az életből, de ennél jobb az az elmélet, hogy még vasárnap túlugráltam magam a konditeremben, ez kisebb izomroncsolódást okozott (ennek szubjektív tünete az izomláz, amit igencsak érzek), és így került a vérbe ez a dolog. Ugráltam ma is, már jobban ment.