Neil DeGrasse Tyson csillagászati ismeretterjesztő könyvét olvasom, amit 2019-ben egy céges karácsonyi ajándékozáson kértem attól, aki engem húzott (később kiderült, hogy egy Évi nevű kedves kolléganő volt az), és csak most jutottam el oda, hogy el is olvassam. 

A könyv legszomorúbb információja - bár ezzel már mintha találkoztam volna korábban is - hogy ezermilliárd év múlva a téridő folyamatosan gyorsuló tágulása, amiről a sötét energiának nevezett, egyelőre titokzatos jelenség tehet, meg fogja haladni a fénysebességet, ezért nem fogják látni az akkor élő lények a csillagokat, és megfigyelhető égitestek nélkül nem fognak tudni semmit az univerzum keletkezéséről és fizikájáról.

Máshol még azt is lehet olvasni, hogy ilyen nagyobb időtávban a csillagok amúgy is elégetik a bennük levő hidrogént és héliumot, és főleg fekete lyukak maradnak utánuk, amiket a láthatatlanságuk miatt megint csak nem túl érdekes nézegetni.