Egy másik barátom, a gazdag exkolléganőm boncmester képzésre jelentkezett, és számomra kissé komikus módon provokálta ki, hogy erről kérdezzem, mintha méltóságán aluli lenne, hogy egyenesen közöljön valami érdekességet magáról. Arra nem válaszolt, hogy ez miért érdekli, nyilván nem pénzszerzésből. Szerintem egy értékes táplálékforrás vagyok a nárcisztikus éhségének, de abba nem akar beavatni sem engem, sem mást, hogy milyen érzések és motivációk vannak benne, a sérülékenysége megmutatása nem egyeztethető össze a nyilvános képével.

***

Az előző randipartnerem három találkozás után kidobott végül a múlt héten, és ez mély bánatot hagyott bennem, hiba volt túl hamar kötődni hozzá. Olyan sok témáról beszéltünk, hogy mindenről eszembe jut, mostanság kezdem csak elengedni. Eltettem az egyik csikkjét emlékbe, és nyomasztó gondolat kicsit, hogy ő meg el fog felejteni engem, mert nincs rá semmi oka, hogy emlékezzen rám hosszabb távon. Ma voltam egy másikkal, és dicséretes, milyen toleráns lettem a dohányos tetováltakkal. Sajnos elég sérült és agresszív személyiség, az elakadt gyászfeldolgozásában nem hajlandó specialistához fordulni, így talán szerencsés a véghelyzet, hogy ő se ragaszkodik hozzám, de látszott, hogy nagyra tart engem, és hasznos volt rám fordítania az idejét. Adtam neki ajándékba egy cserepes növényt. Másokkal való találkozásra már nincs is igényem egy darabig, mert az önfejlesztés különböző formáira akarok fókuszálni.

***

Ma volt egy szemészeti patológia és egy elsősegélynyújtás előadás, a kettő között egy ötórás szünettel. Ezalatt vettem egy derékszíjat a Madách téren, mert elkopott az előző, majd a Duna-korzón leültem könyvet olvasni. Rám tört a pollenallergia. Egy idősebb japán turista pár ült mellém, és eszembe jutott, hogy a japánok számára elfogadhatatlanul ocsmány dolog az orrfújás, és borzasztó sokáig kellett várnom, hogy tovább menjenek.