De kuthoer / The Columnist (Ivo van Aart, 2019): A holland cím egy nőkre használt csúnya gyalázkodás. Az újságírónőt internetes trollok szidalmazzák és fenyegetik. Véletlenül rájön, hogy az új szomszédja az egyik troll, és egyszer eldurran az agya, és megöli. Aztán elkezdi lenyomozni és elintézni a többit is, egyre inkább szokásává téve ezt. Az áldozatok középső ujját levágja és hazaviszi, ami ostobaság, mert így egyértelmű kapcsolatot létesít a gyilkosságai közt, és irreálisan könnyen öl meg nála kétszer nagyobb férfiakat. Közben a lánya az iskolában az extrém szintű szólásszabadságért küzd az igazgatóval. Elgondolkodtató.

Le duolos (Jean-Pierre Melville, 1962): A cím egy kalapfajtát jelent, egyúttal a rendőrségi besúgókra is használják. A börtönből szabadult rabló (Serge Reggiani) megöli a bűntársát, majd részt vesz egy betörésben, de valaki beköpi, és majdnem elkapják a rendőrök. Arra gyanakszik, hogy egy másik csirkefogó (Jean-Paul Belmondo) volt a spicli. Ideális szinten izgalmas, fekete-fehér film noir, jó film.

Le dernier amant romantique (Just Jaeckin, 1978): A feminista magazin főszerkesztő egy romantikus férfi versenyt szervez nagy pénznyereménnyel, amit megnyer a cirkuszi idomár, akinek nemrég meghalt az oroszlánja.

Il mostro di Firenze (Cesare Ferrario, 1986): Valós eseményekhez lazán kapcsolódó nyomozás egy firenzei sorozatgyilkos után, aki szabadtéren szerelmeskedő párokat ölt meg.

Le bon roi Dagobert (Dino Risi, 1984): Történelmi vígjáték; I. Dagobert 7. századi frank király a főszereplő, aki egy lusta, hedonista alak. Miután megmenekül egy barbár támadástól, ígéretének megfelelően Rómába kell zarándokolnia, hogy hálát adjon a csodáért, ahol belekeveredik a pápa és az ugyanúgy kinéző ellenpápa harcába, illetve a bizánci császár dögös lánya (Carole Bouquet) is kedvére manipulálja. Mivel ma ilyen címmagyarázós vagyok: a francia forradalom idején keletkezett egy gúnydal a nemesekről, ez a film címe is.

Nude on the Moon (Doris Wishman, 1961): Wishman rengeteg, rossz sexploitation filmjeinek egyike. Két tudós egy űrhajóval a Holdra utazik, ahol meglepve tapasztalják, hogy egy nudista közösség lakik. Azaz félnudista, mert van rajtuk alsó rész (törvényi megfelelés!). Készítenek pár videofelvételt, majd hazautaznak. Tényleg ennyi történik.

The Kentucky Fried Movie (David Zucker, Jim Abrahams, Jerry Zucker, 1977): Nem összefüggő szkeccsek sorozatából álló, abszurd vígjáték. Nekem legjobban az a hosszabb szegmens tetszett, ami a korabeli kung fu akciófilmeket parodizálta.

Salon Kitty (Tinto Brass, 1976): Félpornó nazisploitation, de Brass stílusos rendező, így nem kimondottan trash film, csak indokolatlanul hosszú és unalmas. A feltörekvő náci tiszt (Helmut Berger) lehallgat egy kuplerájt, ahol magas rangú tisztek szoktak szórakozni, hogy zsarolhassa őket, és végső soron átvegye a birodalom vezetését. A lelkes náci lány (Teresa Ann Savoy) önként vállalja a kurvasági munkát.

Sayônara, Jûpetâ / Bye Bye Jupiter (Koji Hashimoto, 1984): Japán sci-fi. A Naprendszert benépesítette az emberiség a 22. századra, és a tudósok azon dolgoznak, hogy a Jupitert csillaggá alakítsák, hogy legyen több energiája a külsőbb bolygókon élőknek. A Marson idegen élet jeleire bukkannak! Eddig a 2010 Űrodüsszeia béna lopása az egész. Jön aztán egy fekete lyuk, ami a Nappal összeütközve mindenkinek a halálát okozná, ám ha a Jupitert sikerül a pályájáról letérítve nekiütköztetni, akkor van menekvés. Csakhogy egy csapat környezetvédő hippi terrorista ezt meg akarja akadályozni, mert... hülyék. Szar és túl hosszú film, de elég jók az effektek.

Zenka onna: Koroshi-bushi / Criminal Woman: Killing Melody (Atsushi Mihori, 1973): Négy nő a börtönben összebarátkozik, majd szabadulásuk után segítenek az egyiküknek, hogy bosszút álljon a maffián. Megölnek egy-egy gengsztert, hogy ezzel kijátsszanak egymás ellen két csoportot. Igen jó jakuzafilm.

Hito natsu no kankei / Summer Relationship (Akira Katô, 1978): Japán softcore; a tóparti nyaraláson van egy aktfestő meg két nő. Dugás, konfliktusok, miegymás, nem volt hozzá felirat.

The Eiger Sanction (Clint Eastwood, 1975): A festményeket gyűjtő művészettörténész professzor (Clint Eastwood) titokban kormányzati bérgyilkos, mert csak ezzel tud elég pénzt szerezni a drága festményekre. Már vissza akar vonulni, de rákényszerítik, hogy vállaljon el egy utolsó munkát, ami bosszú gyilkosság ( = "sanction") lenne az oroszok ügynökei ellen, akik nemrég megöltek Svájcban egy amerikai ügynököt, mellesleg Eastwood barátját. Az elkövető három férfi egyike lehet, akik jelentkeztek egy svájci hegymászásra. Eastwood karaktere is hobbihegymászó, ezért egy másik barátja (George Kennedy) amerikai üdülőtelepén felkészül, majd Svájba utazik, hogy együtt másszon a veszélyes Eiger-csúcson a gyanúsítottakkal, és derítse ki, melyikük volt a tettes, majd tegye, amit tennie kell. Jó film.