Kozure Ôkami: Ko wo kashi ude kashi tsukamatsuru (Lone Wolf and Cub: Sword of Vengeance; Kenji Misumi, 1972): Képregény alapján készült csanbara, melynek főszereplője Ogami Ittó (Tomisaburô Wakayama), a sógun hóhéra, ami egy rendkívül tekintélyes pozíció. A pozíciót meg akarja szerezni a Jangjú klán, ezért befeketítik Ittót és megölik a feleségét. Ittó illegalitásba kényszerül, vándorló bérgyilkosként keresi a rizsét, miközben egy babakocsiban tolja a gyerekét, Daigorót. Ahogy haladunk előre a különböző epizódokban, a babakocsi egyre több harci upgrade-et kap: kihúzható pengék vannak a kerekeiben, amikkel az ellenség lábát néha levágják; sokcsövű lőfegyver van beépítve, amit géppuskaként működtet a gyerek; páncél fémlemezeket lehet a gyerek köré vonni; a kocsi fogantyújából előhúzható és két részből összeilleszthető egy naginata. Amikor Ittó tárgyal egy gyilkossági megbízásról, mindig meg akarja tudni a háttértörténetet, és mindig 500 rjót kér a piszkos melóért. Nyugati szemmel eltúlzottak tűnik az a fanatizmus, amivel mindenki kész eldobni az életét, hogy megfeleljen a főnökének vagy valami ígéretnek. A másik kulturális szokatlanság, hogy Ittó olyanokat is le szokott mészárolni, akiket a nyugati forgatókönyvírók általában megkímélnek: rögtön az első részben egy gyerekkorú klánvezető megölésével bízza meg a sógun, amit végre is hajt; fegyvertelen ember, nők, később egy óvodáskorú kislány a fő célpontja. Ittó nemezise az ősz szakállú Recudó, a Jangjú klán ura, aki mindig ármánykodik valamit ellene.

Kozure Ôkami: Sanzu no kawa no ubaguruma (Lone Wolf and Cub: Baby Cart at the River Styx; Kenji Misumi, 1972): Ittó feladata megölni egy klán árulót, akit három erős szerzetes véd. A Jangjú család közben ráküld egy női nindzsa klánt.

Kozure Ôkami: Shinikazeni mukau ubaguruma (Lone Wolf and Cub: Baby Cart to Hades; Kenji Misumi, 1972): Ittó megment egy prostitúcióba kényszerített, a stricijét nyelvleharapással megölő nőt azzal, hogy átvállalja a neki szánt kínzásokat. Közben a szokásos harcok a Jangjú nindzsákkal, és a film végi nagyobb csata a rengeteg spriccelő művérrel.

Kozure Ôkami: Oya no kokoro ko no kokoro (Lone Wolf and Cub: Baby Cart in Peril; Buichi Saitô, 1972): Ittót felbérlik, hogy öljön meg egy tetovált gyilkos nőt, aki korábban egy utcai mutatványos klán tagja volt, és aki azzal szokta összezavarni az ellenfeleit, hogy topless harcol, ezen felül valamiért mindenki extra mértékig begerjed a tetoválásaitól. Ittó megint kinyír egy Jangjú örököst, akit Recudó papa küld utána. (Ne higgyük, hogy Ittó romantikusan összejön az adott epizód női főszereplőjével, azok mindig meghalnak, ráadásul az esetek egy részében Ittó öli meg őket.)

Kozure Ôkami: Meifumadô (Lone Wolf and Cub: Baby Cart in Land of Demons; Kenji Misumi, 1973): Ittónak legújabb megbizatásához egymás után meg kell ölnie öt erős harcost, hogy teszteljék vele a képességeit, és mindegyik az elnyújtott haldoklása közben elmond egy részletet a munka hátteréről. Jó, de mi van, ha véletlenül úgy ölte volna meg őket, hogy azonnal meghalnak? Az igazi túlzás a negyedik ellenfél volt, aki átdöfve beleesik Ittó tábortüzébe, és lángoló ruhában beszél ezután 2 percig, csak utána halhat meg. Ittó nem igyekszik eloltani, biztos ő is jól szórakozott ezen. Az egyetlen rész, amiben senki nem próbál senkit megerőszakolni.

Kozure Ôkami: Jigoku e ikuzo! Daigorô (Lone Wolf and Cub: White Heaven in Hell; Yoshiyuki Kuroda, 1974): A vérfürdő befejező része, amiben Recudó papának már minden fia és a lánya is fűbe harapott az Ittóval való harcok során, úgyhogy felkeresi az erdőben élő, kitagadott fattyú gyerekét, aki egy mágus, és három feltámasztott zombi harcost küld Ittó nyakára. A zombik földigiliszta technikával a föld alatt közlekednek nagyobb távolságokra is. Végül egy epikus csata történik a hóban.

Ezek filmek szerintem igen jók.