Kaptam lájkot attól az egykori évfolyamtársamtól is, aki mindig is erős iszonyattal töltött el.

(dramatikusan az ég felé üvöltve): Ó, MIÉÉÉRT?!

Egyszer valami pszichodráma feladat keretében fognom kellett a hideg, nyálkás kezét, amit nemrég vett ki a szájából (szokása volt a körmét is rágcsálni, tekintet nélkül arra, hogy látja-e valaki), és bármennyire is koncentráltam, hogy jó képet vágjak a számomra émelyítő, végtelenül hosszú szituációhoz, utána mindenki előtt elmondta, hogy milyen rossz volt, hogy szorítottam a kezét. Kösz, klasszfej.

Ma már azt mondanám, hogy elnézést, de nem kívánok senkivel semmi testi kontaktussal járó gyakorlatban részt venni, mert az nekem más intimitási fokozatot jelentene, mint amiben vagyunk.