Es war nicht die Nachtigall (Sigi Rothemund, 1974): NSZK szexkomédia. Az egyetemista fiú, aki nem jár sikerrel abban, hogy bárkit meghúzzon, nagybátyja vidéki nyaralójába utazik nyaralni. A vonaton látja, hogy egy nő (Tordai Teri) dug egy idegennel, aztán amikor leszállnak, kiderül, hogy az apja barátnője. A szűz szomszédlány Sylvia Kristel.
The Sex Thief (Martin Campbell, 1973): Brit szexkomédia. Az éjszakai ékszerrabló betörő megfarkalja a kirabolt nőket, közös beleegyezéssel, mert állítólag Jóképű Férfi. A nők szándékosan téves személyleírást adnak róla a rendőrségnek. Az ékszerek miatt nem is neheztelnek rá?
Los Liantes (Mariano Ozores, 1981): Hulladék spanyol szexkomédia. Három szélhámos tevékenykedik a tengerparti strandövezetben, bugyuta és nőzaklatós poénok.
Eaux profondes (Michel Deville, 1981): A házaspár (Jean-Louis Trintignant, Isabelle Huppert) látszólag jó viszonya igazából mélységesen diszfunkcionális. A férj hagyja a feleségét bárkivel randizni, még az otthonukban is, majd megöli az udvarlókat. A feleség rájön erre, de nem hisz neki senki.
Die Sex-Spelunke von Bangkok (Erwin C. Dietrich, 1974): Ócska fajta sexploitation. Bangkokba utazik a tahó amerikai férficsapat (igazából svájci vagy német "színészek"), hogy helyi nőkkel töltsék az időt, zavaró tiszteletlenséggel. Külön érdekes, hogy a mulatóban a közönség előtt előadó sztripperhez oda lehet menni és piszkálni, anélkül, hogy bármiféle biztonsági személyzet megjelenne és kidobná a vendéget. A vendégek közti nők úgy csinálnak, mintha őket is érdekelné a műsor.
Heißer Sex in Bangkok (Erwin C. Dietrich, 1975): Alighanem egyszerre vették fel az előzővel, csak volt annyi vágatlan anyag, hogy két filmet csináljanak belőle, kicsit más bunkó férficsapattal.
Rush Week (Bob Bralver, 1989): Ld. pár poszttal lejjebb, mi az a rush week. Slasher horror az egyetemen, az újságíró diáklány nyomoz egy eltűnés ügyében. Összejön a rettegett Béta-Delta-Béta bulihuligán diákszervezet elnökével, akire kezdenek neheztelni, amiért elhanyagolja a feladatait a szerelem miatt. Honnan van ennyi pénzük bulikra és lakóházakra az amerikai egyetemistáknak?
Stuck on You! (Michael Herz, Lloyd Kaufman, 1983): Troma-vígjáték. Isten leküldi Gábriel angyalt a Földre, hogy tegyen valami hasznosat, hogy legutóbbi, meg nem határozott ballépését helyrehozva visszakapja a szárnyait. Gábriel egy válóperes bíró helyét elbitorolva helyrehoz egy tönkrement házasságot. A történet főleg visszatekintés a kapcsolat kialakulására és elromlására. A feleség irodában dolgozó értelmiségi, a férj egy csirkefarmi dolgozó és sikertelen feltaláló, akit a főnöke csak Faszfejnek nevez. A feleséget alakító Virginia Penta sajnos nem szerepelt más filmben.
The First Turn-On!! (Michael Herz, Lloyd Kaufman, 1983): Troma-vígjáték. Erdei ifjúsági tábor, a kiránduló csapat egy barlangban reked (az evésfüggő dagadtnak a fingásától beomlik a barlangnyílás). Mindenki elmeséli szüzessége elvesztésének történetét, ami mind kamu. Aztán egy közös orgia történik, és élveteg sikolyaik hangereje kimozdítja a kőomlást, ezzel kiszabadulnak.
To koritsi vomva / Death Has Blue Eyes (Nico Mastorakis, 1976): Görögországba érkezik két (amerikai?) csirkefogó, és sikertelenül megpróbálják kifizettetni éttermi számlájukat két szőke nővel, akikről kiderül, hogy gondolatolvasó képességük van. Vegyes akció-scifi-kémfilm és visszafogott sexploitation.
Il castello dalle porte di fuoco (José Luis Merino, 1970): Gótikus eurohorror, 19. századi időszak. Janos Dalmar báró (ejtsd: jánosz) távoli kastélyába érkezik egy vegyész nő, hogy neki dolgozzon. Néha éjszaka egy kínzókamrában tér magához, és nem tudja, hogy álmodta-e. Hát nem! Jánosznak van egy eltorzult fejű testvére, ő áll a gyanús dolgok hátterében.
Brute Corps (Jerry Jameson, 1971): Egy kisebb csapatnyi kegyetlenkedő amerikai zsoldos utazik Mexikóban. Találkoznak egy frissen összeismerkedett stoppos párral. Miután kikövetelik a parancsnoktól, hogy a nővel erőszakoskodhassanak, az sportversenyt hirdet meg köztük, hogy a győztesé lehessen a nő. Ezalatt a nő barátja megszökik, és szabadító tervbe fog. A helyi mexikói seriff egy gyáva szar, úgyhogy rá nem számíthat, de az egyik zsoldosban feltámad a lelkiismeret.
Arabella l'angelo nero (Stelvio Massi, 1989): Erotikus giallo. Arabellának (Tinì Cansino) az esküvője napján autóbalesetben tolószékbe kerül a regényíró férje, és ettől egy megkeseredett bunkó paraszt lesz, meg nincs is házasélet ezután. Arabella titokban bizarr szexpartikat látogat. A razziázó rendőrnyomozó megdugja. Aztán megjelenik az otthonukban is, hogy megint így tegyen, de Arabella megöli egy kalapáccsal. Ezt látja a férj. További gyilkosságok meg minden. KIDERÜL, HOGY A FÉRJ TUD JÁRNI! Hónapokig / évekig fake-eli a mozgássérültséget, ehhez aztán pofa kell.
La vie amoureuse de l'homme invisible (Pierre Chevalier, 1970): Gótikus eurohorror, 19. századi időszak. Dr. Orloff (Howard Vernon) egy gonosz tudós, aki egy kastélyban lakik. Az odakerülő fiatal orvosnak elmondja a Gonosz Tervet, miszerint kifejlesztett egy láthatatlan szolgát, akivel majd bosszút áll a többi tudóson, meg leigázza az embereket. Biztos tök hasznos mindezt elmondani egy arra járó idegennek. A legolcsóbb fajta horrorfilm egyébként az, amiben láthatatlan ember van. (Van pár további Dr. Orloff film, főleg Jesús Franco rendezésében, akitől összegyűjtöttem kb. 140 filmet, de még nem mertem belevágni a szisztematikus elfogyasztásukba. Az lesz az igazi trash orgia! Megmondom őszintén, azt hittem, Pierre Chevalier az egyik álneve Jesús Francónak, de kiderült, hogy önállóan létező filmrendező volt, csak hasonló stílusban alkotva szerettek összedolgozni is.)
El gran amor del conde Drácula (Javier Aguirre, 1973): Gótikus eurohorror, 19. századi időszak. Erdélyben (?) utazgat négy meghatározhatatlan nemzetiségű nő, és Imre nevű férfi kísérőjük, egyikük udvarlója. Kiesik a kerék a kocsiból, aztán a ló fejbe rúgja a kocsist, aki meghal. Az utasok kénytelenek a közeli kastélyban éjszakázni, ami egy osztrák orvos (Paul Naschy) tulajdonába került korábbi szanatórium. A doktor kulturált vendéglátó (titokban ő Dracula gróf), de az épületben ólálkodik egy másik vámpír is, aki megharapja Imrét, aki szintén megharap valakit - vámpirista láncreakció.
Un bianco vestito per Marialé (Romano Scavolini, 1972): Marialénak gyerekkorában a hűtlen anyját megöli az apja, aki aztán magával is végez. Felnőve Marilé (Evelyn Stewart) egy gazdag kastélyban lakik a férjével és egy bizarr komornyikkal, akik gyógyszerrel tömik, mindenki mástól elszigetelve. Titokban kiküld meghívót egy csapatnyi fura, bohém alaknak, akik megjelennek ott bulizni. Gyilkosságok kezdődnek! Ennél a giallónál különösen erős az a hatás, hogy nem a történet koherenciája, hanem a stílusos látványvilág dominál.
Evelyn Stewart (1939 - ), Ivan Rassimov (1938 - 2003)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése