Filmrovat öncélú meztelenséggel:

Giallo a Venezia (Mario Landi, 1979): Olasz giallo, gyilkossági nyomozás Velencében, ahol holtan találnak egy házaspárt. A férj (aki úgy néz ki, mint egy hajhagymái teljében levő Putyin) akkor elégül ki, ha ráveszi mindenféle perverzióra a feleségét (aki meg úgy néz ki, mint Dúró Dóra - Leonora Fani), pl. idegenekkel dugjon, miközben a férj lesi. További brutális gyilkosságok, sok SEX, vállalhatatlan frizurájú rendőrnyomozó, bolond filozófia hallgató.

Creatures the World Forgot (Don Chaffey, 1971): Volt egy rövidebb időszak, amikor népszerűek voltak az ősemberes akció-kaland-drámák, leginkább azért, mert így igazoltan lehetett mindvégig alulöltözött nőket is szerepeltetni. Itt még a beszéd feltalálása előtt vagyunk (így legalább nem kell feliratot vadászni a filmhez), viszont van elég sok kékszemű szereplő is, amitől anakronisztikus ellentmondásba jutunk, de mindegy. Két ősember rivalizál a törzs vezetéséért. Ősasszony főszerepben a norvég Julie Ege (1943 - 2008):

Lifeforce (Tobe Hooper, 1985): Colin Wilson regényéből készült sci-fi, ami egyébként megvan nekem, és úgy 20 éve olvastam. 

 

Az űrhajósok találnak egy 150 mérföld hosszú idegen űrhajót, benne halott denevérszerű lényekkel, meg három alvónak tűnő emberrel, üvegkoporsókban - két férfi és egy nő. Elviszik őket a Földre, és már kész is a kalamajka, mert ezek életenergia elszívó vámpírok, és meg tudják szállni mások testét. A női vámpír igazából a film lényege, az ekkor 18 éves Mathilda May, aki francia, mert a brit stáb nem talált helyben a hosszas meztelen jelenetekre vállalkozó színésznőt. May ekkoriban egy szót se tudott angolul, úgyhogy a szövegét fonetikusan memorizálta. A balett-táncos hátterének köszönhetően végre tudott hajtani egy-egy meglepő, nem emberszerű mozdulatot is, mint pl. ez a felülés:

J'aimerais pas crever un dimanche / Don't Let Me Die on Sunday (Didier Le Pêcheur, 1998): A kiindulópont alapjául valós történet szolgált: miután egy fiatal lány (Élodie Bouchez) a diszkóban "meghal" a drogtól, a hullaházban arra tér magához, hogy dugja a kórboncnok. Innentől fikciós romantikus/bűnügyi dráma.

Demon Keeper (Joe Tornatore, 1994): Olcsó erotikus horror, Dirk Benedict (Faceman [Szépfiú] a The A-Teamben) főszereplésével. Éjszaka egy házban megidéznek egy démont, aki aztán sorra öli a vendégeket / lakókat.

Masquerade (Bob Swaim, 1988): Thriller! A keleti-parti kisvárosban az árvaságra jutott fiatal nő (Meg Tilly) a világ leggazdagabb örököse, úgyhogy körülötte összeesküvést szőnek a meggyilkolására (Rob Lowe, Kim Cattrall, Dana Delany etc.).

Des enfants gâtés (Bertrand Tavernier, 1977): Egy társasház lakói (közülük főszerepben: Michel Piccoli, Christine Pascal) küzdenek az ingatlantulajdonossal, mélyebb rétegeiben művészi reflexió a korabeli francia társadalmi és lakáshelyzetre, de ezt rábízom arra, aki filmszakon diplomázik.

La belle noiseuse (Jacques Rivette, 1991): A dél-francia faluban élő idős festőművész (Michel Piccoli) ráveszi az őt meglátogató fiatal művésznek a barátnőjét (Emmanuelle Béart), hogy legyen az aktmodellje egy régen félbehagyott projektjének a megvalósításához. E művészi alkotás folyamata a film, kb. 4 óra hosszan. Piccoli helyett egy igazi művész keze látható, amikor rajzolás/festés történik.

Emmanuelle Béart (1963 - ), Michel Piccoli (1925 - 2020)

Black Mama, White Mama (Eddie Romero, 1973): Elég szokványos fülöp-szigeteki women-in-prison film. A fekete és a fehér csaj (Pam Grier, Margaret Markov) eleinte utálják egymást, aztán együtt meglógnak a böriből, menekülnek stb.

Tierra (Julio Medem, 1996): Ez egy aránylag érdekes film. A sivár spanyol tanyavidéken vállal kártevőirtást a pszichiátriát megjárt vállalkozó, Ángel (jelentése: angyal). Önmagából szokott látni egy másodpéldányt, aki beszél hozzá. A környéken két nő is bejön neki, egy vad motoros és egy bánatos családanya. Az antagonista szereplő az anya férje, akinek a motoros a szeretője, tehát Ángel bármelyiket is választja, azzal konfrontálódik az agresszív gazfickóval.

Eine Armee Gretchen / She Devils of the SS (Erwin C. Dietrich, 1973): Naziploitation film: német katonalányok a frontvonal környéki bázisra helyeztetik magukat, hogy szexuálisan szórakoztassák az ottani tiszteket. Aztán támadnak a szovjetek, és mindenki meghal.

Casa d'appuntamento (Ferdinando Merighi, 1972): Olasz giallo, de Párizsban játszódik. Egy bordélyházban történnek gyilkosságok, az áldozatok szemét az elkövető magával viszi. A madame-ot Anita Ekberg alakítja, számomra ismerősebb név még Rosalba Neri (♥) és Barbara Bouchet. A flúgos gyilkos a pszichiáter professzor, Howard Vernon, aki rengeteg beteg Jesús Franco filmben játszott valami okádék alakot, és azokról még nem is blogoltam eddig.

Casanova '70 (Mario Monicelli, 1965): Olasz vígjáték. Andrea (Marcello Mastroianni) egy NATO őrnagy, aki azzal tud izgalomhoz jutni, ha életveszélyes helyzetekben tud nőket magáévá tenni. Nekem ismerős név volt benne Marisa Mell és Rosemary Dexter.

Immagini di un convento (Joe D'Amato, 1979): Nunsploitation, magyarul apácás szoftpornó. Talán az 1800-as években játszódik a sztori, egy kolostorban, ahova belép az új apáca (Paola Senatore), de állandó szexuális kísértésben van valami pogány ördögszobor hatására. Leszbikus és egyéb jelenetek.

Cristiana monaca indemoniata (Sergio Bergonzelli, 1972): Nunsploitation. Cristiana egy parázna lány, aki még a repülő utasterében is dug, romlott barátai nagy örömére, de elkezd zuhanni a gép, és ekkor megesküszik, hogy beáll apácának, ha ezt túléli. Túléli. A zárdában hamar rájön, hogy ez nem annyira neki való. Leszbikus szex egy másik apácával, aztán segíti ebújtatni bűnözővé vált régebbi barátját, aztán kilép. Luxuskurva lesz. Segít a bűnözőnek ellopni egy vallási kegytárgyat. A főszereplő Toti Achilli jópofa nőnek tűnik, valamiért nem volt több filmje.

Paprika (Satoshi Kon, 2006): Japán anime, az Inception ihletője. A közeljövőben egy cég feltalál egy olyan pszichoterápiás célú eszközt, amivel az álmok manipulálhatók. Ezzel ártani is lehet, pl. hallucinációkat okozva öngyilkosságba kergetni valakit. Ellopják! Művészien szép, bizarr, bonyolult mese. 

 

To the Devil a Daughter (Peter Sykes, 1976): Okkult keresztény horror. A fiatal apáca (Nastassja Kinski) az elszigetelt zárdában nevelkedik születése óta, aztán apja kérésre egy okkult horror regényíró veszi gondjaiba. A zárdát vezető pap (Cristopher Lee - hány száz horrorban szerepelt ez az ember?) igazából egy sátánista szektavezér, aki meg akarja találni az apácát, hogy aztán ő legyen Astaroth felesége vagy anyja vagy akármije.

 

Sir Cristopher Lee (1922 - 2015) külföldi önkéntesként a szovjetek ellen harcolt Finnországban, majd az afrikai hadszíntéren volt vadászpilóta a németek ellen. Ezután foglalkozott színészettel, főleg brit horrorfilmek gonosz szerepeiben. Volt James Bond és Star Wars főgonosz is, hangját adta sok videojátékhoz. Heavy metal albumot adott ki.