Ballad in Blood (Ruggero Deodato, 2016): Prága, egy bérlakásban Erasmus egyetemisták laknak (nem világos, hogy ilyen drogos idióták hogy kerülnek be Erasmus programba). Egyik reggel a három lakó holtan találja a negyedik lányt, és annyira bulis életvitelűek, hogy nem emlékszik senki, hogy mi történt előző este. Kivétel nélkül csak ellenszenves, immorális szereplők vannak; Kelet-Európa azzal a hamis sztereotípiával van ábrázolva, mintha csak hülye goth kinézetű, veszélyes pszichopaták népesítenék be. Deodato mint veterán rendező jó stílussal teremt képi világot (nem gondoltam, hogy 2016-ban még életben volt), rengeteg öncélú meztelenkedés, kiemelve a túl jó kinézetű Carlotta Morellit. Nekem jobban tetszett az átlagos imdb értékelésnél.

Troma's War (Michael Herz, Lloyd Kaufman, 1988): A Troma egy filmes alkotói csoport, akik kis költségvetésű, abszurd vígjátékokat készítettek főleg. Ez egy akciófilm paródia, a Reagan-korszak háborús glorifikációjának szatírája. Lezuhan egy repülő egy karibi szigeten, és a túlélők rájönnek, hogy egy terrorista kiképzőbázis van a közelükben, és a terroristák arra készülnek, hogy az USA-ba beszivárogva tömeggyilkos akciókat hajtsanak végre. A különféle hátterű utasok fegyvert ragadnak, és szembeszállnak a gazfickókkal. Volt benne pár hülye poén.

Dead Women in Lingerie (Erica Fox, 1990): Kaliforniában dolgozó mexikói vendégmunkás nőket öl valaki. A rendőrség és a ruhagyári dolgozók közti bizalmatlanság miatt egy magándetektív áll rá az ügyre. Nem tett rám mély benyomást.

Deadly Sunday (Donald M. Jones, 1982): Az autóval kiránduló család egy útmenti étterembe megy, ahol épp túszdráma zajlik. Lassú és érdektelen.

Ritual of Death (Fauzi Mansur, 1990): Brazil slasher horror: egy színtársulat egy egyiptomi szertartást akar színpadra vinni, az egyik színész meg elkezdi sorban ölni a többieket, mert indiánokat hallucinál. Vagy valami ilyesmi.

The Night of the Strangler (Joy N. Houck Jr.1 1972): Whodonnit slasher horror, és onnan tudod elejétől fogva, hogy ki a gyilkos, mert rá gondolnál utoljára. Spoiler: a fekete pap.

Bad Actress (Robert Lee King, 2011): Feketekomédia! A hűtőgépgyártó családi vállalkozásban az anya (Beth Broderick) egy közismert tévészínésznő. Az apjával veszekedve az egyik környezetvédő kamaszlány legurul a lépcsőn, és meghal. A lány szelleme megfenyegeti az apját, hogy jó dolgokat kell cselekednie, különben elkárhozik. Az apa ezért környezetvédelmi megfontolásból le akarja zárni az üzletet, de az anya ezt nem hagyja annyiban. Gyilkosságok sora. Itt is mindenki önző és ellenszenves. Szerintem ez is kicsit jobb annál, mint amire értékelték, még ha nem is fogjuk soha megnézni másodszorra.

Snake Dancer (Dirk de Villiers, 1976): Félig életrajzi dél-afrikai film egy kígyókkal táncoló stripperről (Glenda Kemp), aki morális pánikot okoz országszerte, és bíróság elé is kerül. Számomra elég megdöbbentő módon még a statiszták közt sem volt egyetlen fekete sem. Glenda Kemp cuki, cáfolja azt a sztereotípiát, hogy a stripperek közönségesek.

Night of the Demon (James C. Wasson, 1980): Egy antropológus professzor és diákjai az erdőben nyomoznak a gyilkos Big Foot után. Béna horror.

Roller Blade (Donald G. Jackson, 1986): Posztapokaliptikus sci-fi akció. Mindenki punk, és görkorcsolya van a lábán, beleérve a kerekesszékes öreg apácát is. Semmi értelme, de azért készült hozzá pár folytatás állítólag.

Prisioneiras da Selva Amazônica (Conrado Sanchez, 1987): Brazil dzsungel-sexploitation kalandfilm, de nagyon visszafogott. Rabszolgának elfogott indiánlányokat visznek egy repülőn, aztán a pilóta és a társa úgy döntenek, hogy segítenek nekik.

Invasion of the Body Snatchers (Philip Kaufman, 1978): Egy 1956-os sci-fi / horror remake-je. Az élelmiszerellenőr (Donald Sutherland) és néhány társa (pl. Jeff Goldblum, Brooke Adams) rájönnek, hogy egyre több ember mintha ki lenne cserélve lélektelen robotokra a városban. Színvonalasan rémisztő film.

Brooke Adams

Body Snatchers (Abel Ferrara, 1993): Folytatás, vagy reboot, vagy remake, nem tudom. Egy amerikai katonai bázisra költözik a biológiai fegyverzet ellenőr és kis családja. Rájönnek, hogy furák itt az emberek, ocsmány lények kicserélik őket lélektelen utánzatokra. A kamaszlány összejön egy helikopter pilótával.

Lace (1984-1985): Tévé minisorozat, összesen 6-7 órában. Három barátnő (Bess Armstrong, Brooke Adams, Arielle Dombasle) 1960 körül egy svájci magániskolában tanul. Mind elveszti valami módon a szüzességét. Húszegynéhány évvel később a fiatal filmsztár (Phoebe Cates), a vezetéknév nélküli Lily mindnek a közelébe férkőzik, hogy kiderítse, melyikük az anyja. Meglehetősen haragos, ugyanis, mint később kiderül, egy magyarországi munkatáborban volt kénytelen eltölteni pár évet gyerekkorában. Szerintem gyerekeket sosem raktak munkatáborba Magyarországon, de mindegy, fikciós történet. A végén nagy egymásra találás és béke. A második évad izgalmai akörül forognak, hogy Lily az apja kilétét nyomozza. Eközben a három nő egyikét túszul ejtik dél-kelet ázsiai lázadók, és pénzt kell szerezni a kiszabadítására.

How to Get the Man's Foot Outta Your Ass / Baadasssss! (Mario Van Peebles, 2003):  MVP-ről eddig csak annyit tudtam, hogy szar akciófilmekben szerepel, itt viszont kiderült, hogy ügyes rendező, jó a film. Saját apjának állít emléket, őt alakítva. Melvin Van Peebles filmrendező volt a 60-as-70-es években, és eldöntötte, hogy csinál egy olyan filmet, amiben a fekete fickó nem a rosszfiú vagy a pancser, hanem "megveri a rendőröket, megdugja a fehér nőt, és a végén megússza az egészet". Mondhatjuk, a blaxploitation műfajt kívánta megteremteni (a nagyvárosi afroamerikai közönség számára gyártott akciófilm). Melvin küzdelmeit követi végig a sztori a film kitalálásától a sikerig.