Journey to the Center of the Earth (Albert Pyun, 1988): Az Alien from L.A. folytatása, és egy fájdalmasan hulladék film, főleg, mert Pyun menet közben vette át a rendezést, és egy plot hole fesztivál az egész. Egy angol bébiszittert felbérel egy rocksztár, hogy utazzon el Londonból Hawaiira, hogy vigyázzon a kiskutyájára. Igen. Ott véletlenül hozzácsapódik egy kiránduló testvértrióhoz (két fiatalember és kishúguk), majd elmennek egy barlangba, ahonnan elkeverednek Atlantiszra. Az eredeti rendező egy Jules Verne feldolgozást akart csinálni, Pyun meg átalakította a saját szar filmje még szarabb folytatásává.

Deceit (Albert Pyun, 1990): Egyhelyszínes film, lélektani dráma sci-fi elemekkel: egy földönkívüli gazfickó elrabol egy nőt, és fogságban tartja egy raktárházban, miközben folyamatosan hazudozik neki. Később megjelenik egy Brick Bardo nevű másik idegen is, aki szintén megrögzött hazudozó. Fel akarják robbantani a Földet.

Captain America (Albert Pyun, 1990): Pyun egyetlen képregényfilmje. Amerika Kapitány egy titkos kísérlettel létrehozott szuperkatona, akit bevetnek a nácik ellen. Csakhogy a náciknak is van egy ilyen szuperkatonájuk, aki megveri Amerika Kapitányt, aztán egy rakétához kötözik, amit kilőnek a Fehér Házra! Már majdnem célt ér a rakéta, de Amerika Kapitány addig rugdossa, amíg irányt változtat, és Alaszkában a hóba esik. Amerika Kapitány hibernálódik, mígnem kb. 50 évvel később kiolvasztják. Folytatja harcát a mesterbűnözőként még mindig aktív náci szuperember ellen. Társa lesz egykori nőjének a lánya, valamint az elrabolt amerikai elnök, aki még gyerekkorában lefotózta, amikor a rakétához volt kötözve. Ha valaki odavan Amerika Kapitányért, annak biztos egy érdekes dolog, nekem inkább fájt a hülyeség ekkora töménységben.

Dollman (Albert Pyun, 1991): A Dirty Harry-szerű brutális földönkívüli rendőr, Brick Bardo (Tim Thomerson) a Földig üldöz egy bűnözőt (Brion James), aki a legutóbbi összecsapásuk óta csupán egy leszakadt fej, de magával visz egy veszélyes bombát is. A Földre érve kiderül, hogy Bardo aránylag kicsi, kb. 30 centis. Egy bronxi gettólakó nő hazaviszi az űrhajójával együtt, a gyereke nagy örömére. A bűnöző közben lepaktál a helyi bűnbandával. Bardo felveszi ellenük a harcot! Elég szarság, de valamennyire eredeti ötlet a kisméretű akcióhős, mondhatni, akciófigura.

Nemesis (Albert Pyun, 1992): Cyberpunk akciófilm, szerintem ez messze a legjobb Pyun alkotás. 2027-ben játszódik, és Alex (Olivier Gruner, akiről valaki azt írta, hogy a szegény ember Van Damme-ja) egy kiborg beépített rendőr, aki kiborg terroristákat üldöz (vagy néha fordítva). Miután összezavarták azzal, hogy ő inkább robot, mint ember, meg egyébként is lehet, hogy ő áll a rossz oldalon, kiég, és ki akar lépni a rendőrségtől. De a főnöke, Farnsworth (Tim Thomerson) rákényszeríti még egy akcióra azzal, hogy időzített bombát építettek belé. Meg kell találnia a renegáttá vált egykori főnökasszonyát, Jaredet (Marjorie Monaghan), aki egy chipet készül eladni a terroristáknak. Alex persze sejti, hogy akkor is felrobbantják, ha megtalálja. Megtudja, hogy igaziból meghalt a főnöke, és egy gonosz robot van helyette, aki háborút akar kirobbantani az emberek és a kiborgok között. Jó a látványvilág, sikerült leszerződni egy rakás jó kinézetű színésznőt, közülük kiemelném Deborah Sheltont ♥, mellesleg meztelen jelenettel. Gyakran látható az ekkoriban megjelent izraeli Desert Eagle pisztoly, ami hatalmas méretével és áramvonalas formájával népszerű kellék volt a 90-es évek akciófilmjeiben. Készült .357-es, .44-es és .50-es kaliberben, utóbbi lövedékének akkora a kinetikus energiája, mint egy AK gépkarabélyénak.

 

(folyt. köv.)