Tindert tologatok, de szándékosan kerülöm, hogy bárkivel is meccselődjek, csak egyfajta társaságpótló játék, amíg meg nem unom.

• Frissítették a rendszert, többé nem tudom trükkösen megnézni azoknak a blőrözetlen fejét, akik lájkoltak. Kár, pedig milyen nagyra voltam magammal, hogy erre rájöttem.
• Valamennyire kiismertem a többi felhasználó profiljait elém tevő algoritmus működését, és jó eséllyel meg tudom mondani, hogy engem ki lájkolt, anélkül, hogy én lájkolnám. Ennek az volt a fő módszere, hogy nem a lájk - kidobás választási dichotómia mentén lépegetek, hanem azt figyelem, mi történik, ha frissítem a böngészőt:

Az alkalmazás indításakor mindig egy "sztár" látható. Egy olyan csaj, akit a kinézete miatt sok ezren lájkolhattak már, a rendszer backend részében elrejtve kapott egy magas népszerűségi pontszámot, és kedvcsináló funkcióval jelenik meg. De annak az esélye, hogy én is elé kerülök, igen csekély, és annak, hogy lájkol is, gyakorlatilag nulla. Női userek valószínűleg az ilyen konditermes-bikinis cicusok helyett gazdag, megnyerően borostás cégvezetőket és doktor urakat látnak sztárnak. A sztár után a második szokott lenni az, aki minket lájkolt, és még ha cserélődik is a sztár a frissítéskor, a második helyezett nagyon gyakran stabilan ott marad. A második helyezett továbbá átlagosabb (vagy éppen - elnézést - rondább) küllemű, gyakran olyasféle szöveggel, amin látszik, hogy hozzánk valamilyen módon hasonló, és ez befolyásolta őt a lájkolásunkban.

• Ha nem tévedtem sokat a fenti módszerrel, akkor többnyire olyanoknak szoktam tetszeni, akiknek sem a külsejük, sem az önprezentációjuk nem fog meg. Ez elég természetes is, mert aki kevésbé izgalmas, az rákényszerül, hogy kevésbé válogasson. A külső jelentős részben a genetikai lottón múlik, de ha valaki nem is próbál érdekes lenni, akkor nem várhatja el, hogy figyelmet kapjon. Ez egy piactér, ahol a sztároktól eltekintve az embernek energiát kell fektetnie önmaga eladásába, és nem vagyok elnéző azokkal, akik ebben lusták vagy fantáziátlanok. Egyébként a sztárok is fektettek bele energiát, mert a szokásosnál profibb minőségű képeik szoktak lenni, épp csak a szöveggel nem kell bajlódniuk a figyelemszerzéshez. Az érdekessé válás megoldása nem a képek nagy számában rejlik, hanem abban, hogy mindegyik valami másról szóljon velünk kapcsolatban, egy-egy oldalunkat megmutatva, a lehető legkevesebb művi pózolással. Emiatt azt is utálni szoktam, ha van valakiről 5-6 alig különböző arckép, ugyanazzal a begyakorolt műmosollyal. Semmi értelme, az első után már nem hordoz információt. Az igazi kedvencem az, amikor megjelenik az önirónia ezeken, pl. egyszer valaki épp beleesett a vízbe a sup deszkáról vagy miről, illetve amikor mer valami mókás arckifejezést is ölteni legalább az egyik képen a szorongóan perfekcionista fotómosolyok sorozata helyett.
  
• A bemutatkozó szövegeket szeretni szoktam, de ami csak elvárásokról, követelőzésről, szabályokról szól, az ellenszenvet kelt. Sok esetben bizonyára az idióta, tiszteletlen férfiak miatti frusztráció lehet az oka ennek az arrogáns stílus kialakulásának, ennek ellenére számomra kuka mindegyik ilyen.
  
• Dagicsaj trükk: felülről fotózott arc, hogy keskenyebbnek tűnjön. Akiből nyaktól lefelé nem látszik semmi, az is dagigyanús.
  
• A kutyakultusz tovább erősödött, esetleg a pandémia miatt. A kutya az új gyerek: egy nőnek vagy van már, vagy majd akar. 
• Ezzel szemben elég ritkává váltak a macskások.
  
• Be lehet jelölni legfeljebb 5 címkét egy adott listából, hogy mik érdeklik az embert. Meg vagyok döbbenve az "olvasás" népszerűtlenségén. Amikor régen egy könyvesboltban voltam diákmunkás, megfigyeltem, hogy a könyveket megrendelők 90%-a női név volt, ezért azt hittem, hogy legalább a nők szeretnek olvasni. Kiábrándító módon ennél sokkal gyakoribb a "Netflix" és a "vígjáték" címke.
  
• Aki értelmesnek jellemzi magát, arról paradox módon tudni fogom, hogy nem az. Ugyanez fennáll a humorosra is. Ezek olyan tulajdonságok, amikről csak megfigyelő környezet dönthet, úgyhogy nincs értelme használni őket önjellemzésre.
  
• Meglepő módon volt a kedvelőim közt egy szexpartnert kereső, értelmesebb szöveget összeállító nő is, aki még csak nem is prosti. Három fotója van: egy a nyak-váll részéről, egy a bokájáról, és egy a keresztbe tett lábairól, felülnézetből. Az arcát nem vállalta, de az előbbiekből elégségesen látszik, hogy nem lehet kimondottan csúnya. Szerintem a bemutatkozó szövegem miatt, ami egy-egy elemében átfedésben volt az általa sorolt elvárásokkal, és az szokatlan szempont, mert ugye praktikusan inkább külső alapján kellett volna válogatnia erre a célra.