A könyvdedikálás olyan, mintha tudattalanul azt várnánk, hogy a szerző kezének érintésétől a könyv feltöltődik valami láthatatlan mágikus energiával, és ezt olyan komolyan vesszük, hogy onnantól a könyv pénzbeli értékét is magasabbra becsüljük. A szerzővel való személyes kapcsolat érzése is illuzórikus, mert a dedikálás után a szerző ritkán szokott az olvasó barátjává válni, azt is megkockáztatom, hogy 5 perc múlva el is felejti, kinek dedikált.