Gypsy 83 (Todd Stephens, 2001): Gypsy és Clive barátok, két fiatal vidéki goth, és elindulnak New Yorkba, hogy Gypsy fellépjen énekesként egy zenei rendezvényen. Gypsy fő konfliktusa az, hogy gyerekkorában az anyja otthagyta, hogy szintén New Yorkba menjen énekelni, Clive-nak pedig a halmozott kirekesztetteség, mert még meleg is. Gypsyt többször is ledagadtozzák, és bár valóban húsosabb egy szokásos női főszereplőnél, de az átlag amerikaiaknál szerintem így is vékonyabb. Elég jó filmdráma. Amit nem értek, hogy Gypsynek miből telt egy sportkocsira egy fotóüzlet vevőkiszolgálójaként, de az USA-ban biztos mást jelent a kispolgári életszínvonal.

Traitement de choc (Alain Jessua, 1973): Hélène (Annie Girardot, 1931-2011) Portugáliába utazik, egy tengerparti wellness klinikára, ami arra specializálódott, hogy középkorú, kimerült pácienseket töltsenek fel energiával. Megismerkedik a klinikát vezető orvossal (Alain Delon), távolságuk negatív tartományba is kerül egy bizonyos ponton. Hélène gyanakodni kezd, hogy nincs minden rendben itt. Tetszett benne, hogy milyen jól érezték magukat az emberek a nudista parti pancsolással.

Boogie Woogie (Duncan Ward, 2009): Londoni műkereskedők és műgyűjtők a szereplők, több kapcsolódó szálon, sok híres színésszel. Egy öregúrtól (Cristopher Lee) évtizedek óta minden kereskedő meg akar venni egy Boogie Woogie című híres festményt, amire egyre nagyobb ajánlatokat kap (végül már 30 millió fontot is kínálnak neki), de nem érdekli a pénz. Az unalomba fulladt házasságú gazdag műgyűjtő pár összeveszik azon, hogy melyik évben házasodtak össze, és elválnak (Gillian Anderson meg valaki). A művészeti igazgató (Heather Graham) felmond a geci műkereskedő főnökénél, hogy saját galériát nyisson, ezért az előbbi megorrol rá.

Fireballs (Charlie Wiener, 1989): értéktelen ausztrál szexkomédia tűzoltókról. Óvodás poénok, kevés és esztétikailag igénytelen erotikus tartalom.

Isabella, duchessa dei diavoli (Bruno Corbucci, 1969): történelmi exploitation; Isabella (Brigitte Skay) nemesi családját támadók lemészárolják a kastélyukban, de ő gyerekként megmenekül, és a környékbeli cigányok nevelik fel. Ennek ellenére kulturált felnőtté válik, és visszatér a családi kastélyba, hogy ott a nemesek közé beépülve bosszút forraljon a gyilkosokon, akik átvették a kastélyt. Ahhoz képest, milyen régi, sok merész jelenet van, pl. topless korbácsolás:

 Brigitte Skay (1940-2012)

The Borrower (John McNaughton, 1991): Egy földönkívüli bűnözőt a Földre száműznek, hogy emberalakban kelljen élnie, mert az megalázóbb, mintha kivégeznék. Beilleszkedési nehézségek, gyilkosságok, amíg egy rendőrnő (Rae Dawn Chong) meg nem állítja.

 Rae Dawn Chong (1961-)

Ich bin die Andere (Margarethe von Trotta, 2006): egy építész pasas dug egy prostival, aztán másnap találkozik vele, és ezúttal a prosti egy vállalati jogász, és látszólag nem emlékszik rá, és a neve is más. Az építész elutazik a nő vidéken élő gazdag és teljesen diszfunkcionális családjához, hogy ott megkérje s nő kezét.

La tarantola dal ventre nero (Paolo Cavara, 1971): nagyon klasszikus giallo: bolond gyilkos, akinek az utolsó percekig csak a kesztyűs keze látható, bajuszos rendőrnyomozó, sok csöcs, stílusos látványvilág, nyomasztó hangulat. Barbara Bach és Barbara Bouchet.

Violación fatal (León Klimovsky, 1978): spanyol giallo, elég egyértelmű Psycho inspirációval: a mindentől távoli szállodát egyedül vezeti egy nő, akinek a mozgássérült férje is állítólag ott tartózkodik, persze valamiért sosem lehet vele találkozni. A megszálló vendég egy író, aki vidéki nyugalomra vágyik. Érkezik néhány másik vendég is, de ők a szállodás nőnek nem annyira szimpatikusak, és hamar meghalnak. Nem tudom, miből él meg ezzel a vállalkozói mentalitással. Egyszer egy nyelvtanárnő mondta, hogy a spanyoloknak nincs nyakuk, és erre én is felfigyeltem a filmben: a négy női szereplőből kettőnek gyakorlatilag közvetlenül a törzsén volt a feje.