Bates Motel (Richard Rothstein, 1987): alternatív folytatás az első részhez, ami tévésorozat pilot epizódjának indult, csak aztán senkit sem érdekelt. Alex az elmegyógyintézetben együtt "gyógyult" Bates-szel, nagy cimborák lettek, és Bates a halálakor ráhagyja a motelt. Alexet hamarosan kiengedik, és elmegy a motelbe, hogy felfuttassa. Szimpatikus, jóindulatú, introvertált srác, és egy idő után rájövünk, hogy tőle távol áll az, hogy kifilézzen szállóvendégeket. Vannak benne 50-es évekbeli öngyilkos jampec szellemek, és egy Scooby Doo rajzfilm szintű leleplezés egy kísértetjelmezes szélhámossal. Vasárnap délutáni családi filmnek elmegy, a horrorhoz semmi köze.

Psycho (Gus Van Sant, 1998): az első film rendkívül akkurátus remake-je, értve ezalatt, hogy minden kameraállás és szöveg ugyanaz, a díszlet és a kellékek is ugyanúgy elhelyezve, legfeljebb kicsit modernizált formában. Ez miért készült el? A.: elhozni a Hitchcock filmet azoknak, akik nem hajlandók megnézni valamit fekete-fehérben; B.: öncélű technikai hencegés azzal, hogy lám, le tudtunk utánozni egy filmet majdnem* minden mozzanatában ugyanúgy. Egyik legszembeötlőbb eltérés, hogy a dollár inflációja miatt Marion Crane most 400 ezret újít a cégtől.

*1960-ban szokatlan lett volna egy leskelődve hokizó Bates

 Anne Heche

A Psycho kompletionizmusom utolsó állomása az lenne, hogy megnézzek egy 50 részes tévésorozatot, ami szintén Bates Motel címen fut, Bates gyerekkorát feldolgozva, és a nézők szerint igen jó, de már unom ezt.