Berlin Station (2016-2019): 29 részes kémfilm sorozat a CIA berlini kirendeltségének műveleteiről, akik az amerikai nagykövetség alagsorában dolgoznak, hivatalosan mint diplomaták. Az első évad két fő szála, hogy a frissen áthelyezett ügynök, Daniel Miller nyomoz egy belső szivárogtató után (nyilvánvalóan Edward Snowden ihlette a témát), és az ISIS-hez csempészett németországi muszlim feleségek megállítása. Ez tetszett a legjobban a hihetőség miatt: a dráma van túlsúlyban az akció helyett, az ügynökök nem a mindenkit agyonverő/lövő szuperemberek, hanem az eszüket használó, rögtönző, morális dilemmákba kerülő, kedvelhető figurák, mindegyiknek a saját konfliktusával, a tét sem a világ megmentése. Ezen még izgultam is az áruházi fedett műveletnél, amikor a muszlim lánynak álcázott muszlim lány ügynök találkozik a terroristákkal.

A második évad az előretörő szélsőjobboldali populizmus és neonáci terrorizmus problémája körül forog, több akcióval, a tét pedig az, hogy a náciknak sikerül-e a terrorcselekményükkel polgárháborút előidézniük Németországban. Új fogalom, amit itt megtanultam: black site. A harmadik évad folytatja az egyre nagyobb tét, egyre több akció, egyre több butaság trendet: egy orosz oligarcha hibrid háborút indít Észtország ellen, hogy orosz befolyás alá helyezze (ihlet: Ukrajna), és azért a berlini ügynökség foglalkozik vele, mert az észt kirendeltség csupán egy emberből áll, a brutalitása miatt nem túl közkedvelt akcióhős izomember Rafael Torres ügynökből, és őt támogatják a munkában. Miller elég keveset látható a harmadik évadban, ezért kellett helyette Torres mint jóképű male lead bevezetése. Egyébként egy karibi félnéger, ami feltűnésmentesség szempontjából elég ostobaságnak tűnhet egy kb. 100%-os fehér lakosságú országban. A tét a harmadik világháború megelőzése! A másik szál az, hogy Miller nyomoz anyja 30 évvel korábbi meggyilkolása ügyében, és a gyilkos nem más, mint...

A David Bowie főcímdalt rossz hallgatni.

A harmadik évadban volt vagy hatféle szerepem, ebből kettőben látható is vagyok. A német titkosszolgálat vezetőjét alakító Mina Tander kézfogással bemutatkozott nekem a közös egy másodpercünk előtt, ezzel az eddigi legkedvesebb színész, akivel találkoztam. (Habár a Saul fiában is volt valami magas amerikai fickó, aki szóra érdemesnek tartott. Megkérdeztem tőle, hogy túléli-e. Szomorúan nemet intett a fejével.)

A harmadik évad végén nyitva maradt a történet, Mina Tander rájön, ki Miller anyjának gyilkosa, de az az érzésem, hogy nem lesz folytatás. A csökkenő színvonal ellenére az egészét tekintve elég jó dolog, javaslom a megtekintést.

Egyik kedvenc jelenetem, amikor a veszélyes orosz figurák azt akarják, hogy Torres telefonáljon a fiktív üzletfelének, és az irodában a hívást fogadó ügynöknek másodpercei vannak rá, hogy a nulláról felkészüljön a kamu beszélgetésre. Számomra ez egy izgalmas pillanat, nem az autós üldözés meg a lövöldözés. Háttérben az Andrássy út.

Szentendre hagymakupolás CGI-vel

Szentendre posztszovjet panelház CGI-vel