A 90-es és korai 2000-es években a legtöbb szempontból rosszabb volt az életem, mint most: kevesebb pénz, kevesebb személyes szabadság, kevesebb magabiztosság a társas helyzetekben, kevesebb rálátás a világra, talán még rosszabb kinézet is. Ami hiányzik innen, az a jövőorientáltság kellemes izgalma (egyetemi ponthatárokra várni stb.), a kulturális újdonságokra való nyitottság (zenék, filmek, játékprogramok, technika), a könnyen szerezhető kortárs barátok, és az abba vetett hit, hogy fontos és értelmes dolgokkal fogok foglalkozni.