Suburra: a 2015-ben készült filmhez 2018-ban és 2019-ben készült egy-egy évadnyi előzmény sorozat, és idén folytatódik. Az első sorozatot Michele Placido rendezte, akire az idősebbek Cattani felügyelőként emlékezhetnek A polipból (amiről 1987-es évjáratú barátaim nem tudják, hogy az mi). A neo-noir bűnügyi történetből hiányoznak a morális értéket hordozó karakterek, a főszereplőktől sem áll a távol a hazudozás, zsarolás, gyilkosság, de a sorozat ki tudta bontani eléggé a személyiségüket és traumáikat ahhoz, hogy együtt lehessen velük érezni. A történet az, hogy a dél-olasz maffia meg akar szerezni Ostia környéki birtokokat, hogy egy kaszinóvárost építsenek fel, és ezeket részben az egyháztól, részben a helyi bűnszervezettől kell elvenniük. A megbízott projektmenedzser, egyúttal az antagonista karakter egy Szamuráj nevű okos és kíméletlen gengszter (burkolt zsidózás: Szamuráj az idős anyját megnyugtatja, hogy kóser boltból hozta a süteményt), aki szinte mágikus módon mindenről tud. Direkt olyan jelentéktelen kinézetűnek lett kitalálva, hogy hiányzik belőle minden keresztapás manír, és inkább tűnik egy kiégett építészmérnöknek. Habár állandóan arra utalnak, hogy Szamuráj irányítja Rómát, a szicíliai megbízóitól ő is fél. Az ostiai fiatal maffiafőnök, az erőszakos Aureliano tekinthető az elsődleges főszereplőnek, aki összebarátkozik a cigánymaffiához tartozó, rejtett meleg Spandinóval, és a drogdíler joghallgatóból rendőrtisztté váló Gabrielével. Aureliano külleme folyamatosan változik: az első évadban festett szőke, a másodikban barna hajú és szakállas, egyre több tetoválással, a végállapotot mutató filmben már kopasz, tetovált fejbőrrel.
A cigányok erődítményének a nappalija olyan jó ízléstelenséggel van berendezve, hogy valószínűsítem, hogy a stáb tényleg gazdag cigányoktól bérelte, akik egyúttal a statisztériát is biztosították hosszú szoknyás asszonyokkal és dagadt gyerekekkel.

A szavazatok érdekében a migránsok ellen hergelő politikus aktualitást ad a sztorinak.
Ami feltűnt még, hogy a film és az első évad ellátja a nézőt pár meztelen/szexjelenettel, addig a második évad teljesen visszafogott ezen a téren. Alighanem a magasabb nézőszám elérése miatti besorolásrendszerhez lehet köze.
A sorozat kellően jól működik, nehéz róla leakadni, de egy idő után az válik benne monotonná, hogy részenként valaki elárul valakit, hogy onnantól ellene dolgozzon, aztán egy újabb csavarással ezt megbánja.