Néhány meglátásom az erkölcsteológus válaszára:

"... az igazi ópium a halál utáni megsemmisülésben való hit, az a meggyőződés, hogy vétkeinkért, kapzsiságunkért, hazugságainkért soha nem kell számot adnunk. A hit és az ennek keretet adó vallás nélkül mindegy, hogy az ember hogyan viselkedik, vagyis saját magának szab törvényt, illetve ahogy Dosztojevszkij fogalmazott: „Ha nincs Isten, akkor mindent szabad!”. Egy valláserkölcsi értékek és szabályok nélküli világban viszont egyértelműen az erő törvénye, végeredményben farkastörvények fognak uralkodni.": Ez a szemléletmód arra utal, hogy az ember csak azért viselkedik jól, hogy elkerülje a büntetést. Szerintem aki ezt gondolja az emberiségről, az abból indul ki, hogy ő hogyan viselkedne, ha valahogy elveszítené a hitét, tehát egy hitvány féreg. Úgy vélem, halálom után nem fogok elszámoltatásban részesülni, de elég magasan fejlett erkölcsi normáim vannak (pl. lehetőség szerint az ízeltlábúakat sem bántom), amit egy empátia nevű tulajdonságra vezetek vissza.

"... ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az ember nemcsak a vallással tud visszaélni, hanem a tudományra, a technikára vagy bármi másra hivatkozva is képes ellenségének tekinteni a másikat. Analóg módon ezeket is el kellene utasítanunk?": Vajon mekkora lehet az aránya a történelem eddigi erőszakos konfliktusai közt azoknak, ahol a vallásos tényező is jelen volt a harcoló felek lelkesítésében, azokhoz képest, ahol egyáltalán nem? 100:1? Vagy kicsit több is?

"Az elmúlt évtizedekben világszerte számos ateista diktatúrában kipróbálták, hogy milyen lenne a világ vallás nélkül: döntse el a kedves olvasó, hogy szívesen élne-e ezekben az országokban, azaz: jobb-e az élet Isten nélkül?" Ezekben az országokban a vallást nem eltüntették, hanem a hatalom igényei szerint módosították: a diktátor a mindentudó, jóságos, csodatevő isten, és az ideológia a dogmatikus szentirat, és ha ez ellen bárkinek kifogása van, ugyanott találja magát, mint a középkorban egy eretnek. Amikor megbukik a diktatúra, jellemzően gyorsan visszanyerik ezek az országok a hagyományos vallásosságot, mert ilyen a társadalmuk. Ha valóban ateista többségű országokat szeretnénk látni, azokat nem a diktatúrák, hanem a demokráciák közt kell keresni, ahol a tudás, a szorgalom, és a szabadság, valamint az ezekből létrejövő gazdagság alapozza meg az ateizmust: Svédország, Norvégia, Izland, Finnország, Dánia, Japán, Hollandia, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada. Igen, én szívesen élnék ezekben.