Amikor a MÁV-nál voltam gyakornok, azt hihette mindenki, hogy valami nagyon fontos embernek vagyok a rokona, ami bizonyos fokig igaz volt, de mindenképp túlzásokba estek. Ennek egyik jele volt, hogy a Nyugati Pályaudvart meglátogatva az igazgatója személyesen várt engem, és kinyitotta a királyi várót, hogy büszkélkedjen vele.