Egy irodaházba vagyok kihelyezve, és nagyjából rajtam múlik, hogy ott akarok-e maradni továbbra is, vagy menjek vissza a lakásirodába az idő felében.

+ A vécé csodálatosan diszkrét, és nem kell rá várni.
+ Nincs hónaljszag.
+ Meglehetősen csend van, rajtam kívül nem telefonálgat senki, könnyebb dolgozni.
+ Nincs ócska zár, amibe bármikor beletörhet a 20 emberre jutó 2 kulcs valamelyike, hanem kaptam egy mágneskártyát.
+ Naponta takarítják, munkaidőn kívül. (vesd össze: a lakásirodába hetente 2x jött a takarító, aki 8-tól 10-ig porszívózott, söpört, felmosott; aztán felmondott, és azóta egyre halmozódik a mocsok)
- Szeretnék lépcsőn közlekedni, mert egy ilyen mozgáshiányos munkakörben semmi értelme liftezni, de nem lehet.
- Körülöttem mindenki szokatlanul öreg (a főnököm lehet olyan 35 éves, a többi ember a közelben minimum 40), és nem vicces, és azt hiszik, hogy én sem vagyok vicces. Szülés utáni inkontinencia bugyikról beszélgetnek.
- A konyha egy közepes méretű asztalt jelent, ahol ebédidőben a falra vetített Fifa 17-et játszanak a szoftverfejlesztők, és az is nehézkes, hogy mögöttük ki tudjam nyitni a hűtőt.
- Nincsenek a közelemben a kedvelt kollégáim. De lehet, hogy nem is érdeklem őket. Általában szerintem nem érdeklek senkit.