2019. április 2., kedd

Miközben cégünk keményen próbálkozik, még ha esélytelenül is, hogy a külső ügyfelek személyes adatait jogszabályi megfelelés szerint kezelje, addig a cégvezetőknek eszébe sem jut írásos vagy akár szóbeli engedélyt kérni a dolgozóktól ahhoz, hogy a közösségi médiába kitegyék a róluk készült (lesi)fotókat.
Az utóbbi 2 nap ottalvós csapatépítő tréninggel telt. Az éjszakai karaoke bulit kihagytam a zaj és az ittas emberek iránti problémáim miatt, úgyhogy a vacsorát követően teljes magányba kerültem, pedig sétáltam volna a folyóparton vagy társasjátékoztam volna másokkal, ha bárki ezt többre értékelte volna az ordítozásnál.
Múlt héten osztálytalálkozó: jó tanulónak lenni elég lazán - vagy akár semennyire sem - függ össze a későbbi karrier- és családi sikerekkel. Családi siker egyébként az, hogy ki vált már el. Aki még csak házas és gyerekes, az le van maradva.
Gondolkodom egy biológia érettségin, de azt teljesen az alapoktól kellene kezdeni.

6 megjegyzés:

  1. Végre poszt! Hiányzott már, mint porzó vesémnek egy pohár víz.

    VálaszTörlés
  2. "Családi siker egyébként az, hogy ki vált már el. Aki még csak házas és gyerekes, az le van maradva." Ez sajna tényleg így van. A válás élettapasztalat, amiből sokat lehet tanulni. Az ember totálisan padlót fog, aztán így vagy úgy feláll belőle és erősebb lesz. (Jó esetben persze.)

    Aki sose válik el, az ebből az élettapasztalatból és érési/tanulási folyamatból kimarad. Nem mintha szándékosan ezért elváltam volna, de tény, hogy tanultam belőle, nem keveset.

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. délutáni szunyókálásom során azt álmodtam, hogy Pécsen vagyok, ami egyébként úgy nézett ki, mint egy unalmas óbudai lakótelep, és hogy írhatnék neked, hogy itt vagyok.

      Törlés
    2. kertváros talán hasonlíthat is rá kicsit. és amúgy persze írhatnál!

      Törlés
  4. valami külföldön is használható tudás megszerzéséhez, pl optometria

    VálaszTörlés