Céges karácsonyi vacsora. Ajándékot kaptam és adtam. Az étel igen jó volt, a narancsos csokoládészuflé miatt önmagában megérte megszületni. A zsúfoltság és a zaj középerős szorongást okozott. Bírtam volna valami év végi prémiumot, de ezek szerint nem része a vállalati kultúrának. Hazaindulva a villamoson olyan szarszag volt egy csövestől, hogy inkább leszálltam, és gyalogoltam pár megállónyit, mire jött a következő. Adódhat a kérdés, hogy minek gyalogolok, ha végül ugyanazzal a járművel folytatom az utam; azért, mert

• szeretek az éjszaka relatív nyugalmában az utcán nézelődni, főleg, ha ritkábban járok arrafelé;
• jót tesz a mozgás a hájamnak;
• hidegben inkább mozgok, mint állok;
• előfordulhat, hogy a csövest ledobják a járműről, és megvárja a következőt, és akkor megint együtt utazunk; ennek a feltételezett újabb közös utazásnak csökkentem a hosszát, ha pár megállót legyalogolok a teljes távból.

Habár alkoholt továbbra sem iszom, de valamiképp elbambultam a parasztelosztóban, így rossz buszra szálltam, így a másfél órás hazautazás kétórás lett.