2018. október 20., szombat

A Mensa tagság olyan, mint a testépítő verseny: egy tulajdonsággal hencegnek ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, milyen hasznos dolgokat sikerült csinálni az adott tulajdonságot használva.

A Bevallottan Pszichésen Problémás Ember:
  • összesen 6 könyvet olvasott eddig, úgyhogy inkább engem se hagy olvasni a folyamatos locsogásával; amikor elmegyek sétálni pár lépésnyire, egy zenét hallgatóval kezd beszélgetni arról, hogy milyen zenét hallgat épp
  • többször elmondta, hogy olyan vagyok, mint Carter doktor a Vészhelyzetből, én meg azt mondtam erre, hogy ő olyan, mint Robin Williams
  • váratlanul felmerülő beszédtémája az volt, hogy ki mit plasztikáztatna magán; habár tudja magáról, hogy nem kimondottan csúnya ember (de igen), elkezdte sorolni, miket műtetne át a fején; itt konfrontálódott egy nagyszájú, saját külsejével elégedett jogász nővel, aki szerint az a normális, hogy őt gyerekként minden nap megdicsérték a szülei, hogy milyen szép, és így egészséges önbizalomra tett szert, a BPPE pedig arcát kezébe temetve kijelentette, hogy ettől egoista lesz az ember, amin a jogász megsértődött (itt egyébként igaza lehetett BPPE-nek, de jobbnak éreztem nem állni senki oldalára)
  • a jogásszal már ott elkezdődött a konfrontáció, hogy ő (a jogász) hatalmas sorozatrajongó, és még nem látta a Twin Peakset, de meg akarja nézni, mire a BPPE elkezdte spoilerezni, és a kérés ellenére is folytatta; mint kiderült, azért, mert angol nyelvi nehézségei miatt nem tudta, mit jelent a spoiler szó; ez amiatt különös, mert a filmekkel kapcsolatos lexikális tudására igen büszke, és mégis sikerült majdnem 40 évig nem találkoznia ezzel a szóval
    • a jogász se volt egyébként teljesen komplett, de azért magasabb szinten funkcionált BPPE-nél:
      • úgy éreztem, állandóan a tudását fitogtatja minden témában
      • igen szépnek hiszi magát az említett okokból, de a családtagjain kívül soha senki előtt nem hajlandó smink és műszempilla nélkül mutatkozni
      • sokat sztorizott arról, mennyiszer volt zaklatás áldozata, ennek ellenére vannak szexista attitűdjei (egy férfi ne foglalkozzon annyit a külsejével, mint egy nő; férfi nem hisztizhet annyit, mint egy nő)
      • semmi műtétre nem hajlandó, ami nem életmentő célú, mert nem bírja a fájdalmat, de több tetoválása is van - azok nem fájtak
  • nem eszik a kapott ebédjéből, mert gomba is van benne, és egészen óvodás szintű, hosszan tartó hisztizést csinál emiatt; felajánlom, hogy cserélek vele (én nem vegát szoktam kérni, ő meg igen, de igaziból nem vega, csak tapasztalata szerint az jobb szokott lenni), kínálgatom a nálam levő otthonról hozott ételekkel, azok se kellenek neki; elmegy a büfébe, de üres kézzel jön vissza, mert drágállja a kínálatot; végül szerez valahol egy tábla csokoládét, és azt eszi meg ebédre
  • leghálásabb beszédtémája már régebb óta, hogy mekkora szívás lesz hazamennie egy közvetlen közeli agglomerációs településre
  • fiatal felnőtt koráig az anyjával lakott egy szobában
  • rájöttem, hogy attól tűnik buzisnak, hogy beszéd közben úgy gesztikulál, hogy a felkarjai a törzse oldalán maradnak

4 megjegyzés:

  1. Az utolsó pontot kifejtenéd? A felkarosat.

    VálaszTörlés
  2. A könyöke a törzse mellett marad, csak alkarból mutogat. (versus: a könyök elválhat a törzstől)
    Ma láttam egy másik ilyen buzis affektálást is rajta: amikor panaszkodik (tehát mindig), lassan lehunyja vagy forgatja a szemét.

    VálaszTörlés
  3. Ha a könyök a törzs mellett marad, az nőies?

    VálaszTörlés