Munkahelyi angolórán egymást kellett röviden jellemezni. A főnököm szerint szorgalmasan dolgozom, de félreismert, mert sokat kummantok munka helyett. Próbaidő után úgyis átkerülök fix + bónusz rendszerbe, elég lesz akkor összetörnöm magam az eredményekért. Valaki meg azt mondta, hogy furcsa a humorom. Végül sikerült elhitetni velük, hogy jól beszélek angolul.

Életmódváltási fogadalom: nem fogok többé idegenekkel kommentbeszélgetni, csak felbaszom magam rajta, milyen hülyék és arrogánsak.

Ha valaki könnyen eldob engem, tán nem is kár érte.

A helyi infrastrukturális hiányosságok miatt ( = nincs járda) seggig sáros vagyok attól a 100 métertől, ami a háztól van a buszmegállóig.

Most, hogy elengedtem ezt a egyetemet (minden tárgy teljesítve, de nem volt kedvem szakdolgozatot írni, és most várom a kirúgási értesítést), nyugodtabb lettem, és tudok végre új dolgokon gondolkodni. Nevezetesen: Mürón diszkoszvető test, izlandi nyelvtanfolyam, szoftverfejlesztő tanfolyam. Ezeknél sokkal kisebb projekt, de legalább sikeres, hogy január 1. óta nem ittam semmi alkoholt. A tindert most meguntam, egy szőke nő szeret velem "beszélgetni", aki nem tudott agrármérnökként dolgozni, ezért most virágkötőnek tanul. A kommunikációs csatorna korlátai miatt nem sikerült még felmérnem, hogy van-e annyi esze, amennyit elvárnék, találkozáshoz meg nem is vagyok motivált most. Az önmagában egy súlyos dilemma, hogy az egyedüllét vagy a párkapcsolat a jobb-e.