Képklisék:
- tihanyi kilátóban a kőkorlátnak támaszkodás
- másfél kilós yorkshire terrier puszilgatása
- valamilyen szokatlan állat etetése / fogdosása, mellette guggolva 
- egy pohár bor kézben tartása
- tükörszelfi + duckface, a tekintet a kijelzőn, nem a kamerába (ők nem tudják, hogy hova kellene nézni, hogy az elkészült képet nézőnek a szemébe nézzenek)
- tengerparti levegőbe felugrás (az illusztráción szereplő hölgy kangaroo jumpingnak nevezi ezt, elképzelhető, hogy ez a szakkifejezés), cigánykerék, egyéb széles mozdulatok (ezeket valószínűleg az exboyfriend készítette, akit már gyűlöl)
- 5 db közeli kb. ugyanolyan arc szelfi, jellemzően szar képminőségben, nulla információértékkel a személyiségről
- edzőtermi öltöző tükörszelfi
- luxy képek gazdag szülők nárcisztikus kislányaitól, utalva a pasitól elvárt életszínvonalra (itt a kalapos), ehhez mindig tartozik egy sok száz képes Instagram galéria is, további pózolásokkal és drága éttermekkel
- fekete-fehér műtermi kép, amivel a fotóművész néha a ronda nőkön is talál valami vállalható részletet egy bizonyos szögből + fényviszonyok mellett
- szalmabála tetején baromkodás

Szövegklisék:
- bonyolult szabályalkotás arról, hogy kik ne jelöljék (kedvencem eddig: "férfiak macskával")
- hangsúlyozása, hogy ő attól Nő, hogy nem hajlandó kezdeményezni, és meg kell hódítani
- testmagasság nácizmus (az alábbi példa ráadásul egy 174 centis törpétől származik)

Van, aki eléggé túlmagyarázza a problémakört:

- csak komoly kapcsolat érdekli, semmi "ONS"

- olyan férfit keres, aki meg tudja nevettetni - na de ő is meg tudja nevettetni a férfit cserébe, vagy ez alapból ilyen egyoldalú szolgáltatás?
- rengeteg kis hieroglifa a poszttextualitás korának megfelelően, amikből alig értek valamit
- idézőjeles bölcsesség, legtöbbször "Life begins at the end of your comfort zone."
- visszatérő poén, de az aránylag ostobábbak szeretik, mert HR-es analógiával élve ez olyan, mintha azt mondanánk állásinterjún, hogy keressük a következő munkahelyet, ahonnan leléphetünk: