Néha látom a tévét vacsora közben, amit más néz, és magamtól nem kapcsoltam volna be - javaslom bevezetni erre a "szekunder tévénézés" fogalmát - és van benne az Éjjel-nappal Budapest c. álreality szappanopera. Ez arról szól, hogy elejétől a végéig ordítva fenyegetik veréssel egymást az emberek, és a sztorit abból kell kitalálni, hogy ki kit és mi miatt akar megverni. Tényleges erőszak viszont sosincs a korhatári besorolás miatt, úgyhogy a bunyó miatt nem érdemes nézni.

A kollégáimat kivételesen elkísértem fagylaltozni, ami nekik a napi rutinjuk, de én sajnálom rá a pénzt - ilyenekkel ellensúlyozom az időnkénti kóros impulzusvásárlásaimat. Tölcsérbe kértem 2 gombócot (fahéj és vanília), de nem értettem azt, hogy a gombócokat miért egymás oldalához ragasztva adták, statikailag kényes szerkezetet előállítva ezzel, ami rövidesen ráolvadt a kezemre. Nem inkább egymás tetejére kéne rakni, kicsit nagyobb tölcsérbe? Megkóstoltam volna a whiskey-s és a boros fagylaltot is, de ott volt a főnököm is, és a munkaidő közepén jártunk.

Az előző helyemen meg eltűnt egy senior account manager, akit én nagyon rendesnek ismertem meg, és azokkal a szavakkal búcsúzott tőlem annak idején, hogy kurvára örül, hogy megismert. A srác 1 hete nem megy dolgozni, telefonon nem lehet hívni, senki se tudja, hol van és mit csinál. Azt mondják, a megelőző héten is egész nap telefonált és órákra eltűnt. Facebookon sincs értelme kutatni utána, mert 2014-ben volt aktív legutóbb. Hátborzongató rejtély.