Ha már így radikalizálódtam az utóbbi néhány posztban, meg kell említenem azt is, hogy szoktam látni és hallani egy gitározó cigányt a budai oldal metróaluljáróiban. Mindig ugyanazt pengeti, egy 4 másodperces riffet végtelenítve. Ha ez egy kiragadott részlet lenne egy számból, nagyon tehetséges előadónak gondolhatnánk, és ma reggelig azt hittem, hogy tényleg az, és csak én vagyok túl sietős megvárni, hogyan folytatódik a dal, de rádöbbentem, hogy igazából nem tud semmi mást játszani. Ritkább esetben valami panaszos vonyítást is előad mellé, talán saját kalandos életútja balladája, csöves nyelven.
További irritáló aluljáró zenészek:
- egy görnyedt, de energikus öreg, hegedűvel, aki ismertebb dallamokat játszik, de annyira belevisz ilyen improvizált cifrázásokat, hogy élvezhetetlen lesz tőle az egész.
- 2-3 fiatal hegedűs, akik valami gyors népzenét játszanak, de ezt a stílust sose szerettem, főleg reggel, és túl hangosak is.
- a klisé vonós: vagy A keresztapa filmzenét, vagy Vivalditól a 4 évszak: Tavaszt játssza, de tényleg semmi mást. Legjobban őt gyűlölöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése