Lakik errefelé egy ijesztően torz arcú srác, valami született rendellenessége lehet. A metrón is vele utaztam legutóbb, és nagyon reméltem, hogy nem vele szemben fog leülni egy anya az óvodáskorú lányával, de nyilván hogy így lett. A kislány először hisztizett, hogy üljenek át máshova, de máshol nem volt hely. Aztán nyűgös arccal meredten bámulta percekig a fiút, és valami kérdezett róla az anyjától, aki olyasmi mondott, hogy sokfélék az emberek. A közelben állva én éreztem magam közben szörnyen kínosan.
Egyébként a bámuló gyerekek elleni legjobb fegyver szerintem a pókerarcú hosszas visszabámulás. Azt nem tudják értelmezni, és elkezdenek tőle kínosan feszengeni, majd máshova nézni.
szerintem tudom, kirol beszelsz, bar sajnos biztos tobb van, de valoszinuleg ugyanarra gondolok. a kisgyerekek mindenkit bamulnak, en neha visszanezek, sokszor hatastalan (illetve ha cuki, akkor megtorok es mosolyogni kezdek, ugyhogy lottek az egesznek..)
VálaszTörlésDe hát az tök normális, hogy egy gyerek megbámul egy ilyet, ha egyszer nem tudja, mi ez és azt se tudja, hogy ezt nem illik. Én is csak arra emlékszem, hogy Anyukám mindig azt mondta, amikor kicsi voltam, hogy ne bámuljam, ne nézzek oda, mert azt nem illik és rosszul esik neki. Aztán megtanultam, hogy ha ilyet látok, nem bámulom, de persze titokban azért próbáltam jól megnézni magamnak és csak hallótávolságon kívül kérdeztem meg, hogy mi baja van. Ez nálunk működött, szerintem ezt bármelyik szülő meg tudja tanítani.
VálaszTörlés