Amikor a HR-es elfelejt nekem emlékeztető e-mailt küldeni az interjúhoz.

• Tegnap Mikulás-buli volt, táplálékokkal, névhúzós ajándékozással. Este megpróbáltam megenni egy kókuszgolyót, amit hozott valaki, de annyira undorító volt, hogy pár perc rágcsálás után kiköptem a vécébe, és egy órával később is a fogtechnikusnál arra koncentráltam, hogy ne hányjak. És amikor kiköptem, ráesett a vécéülőkére egy csepp kakaós nyál, amit elfelejtettem letörölni, csak az utcán jutott az eszembe.
• A fogszabályozó doktornőt szerintem idegesítem néha, de ennyi pénzért elvárható, hogy rákényszerítsem a tökéletes munkára. Az lenne lúzerség, ha megfelelési kényszerből nem mernék szólni.
• Nem csak fasz kollégáim vannak! A mellettem ülő lány az első, akit talán a barátomnak is nevezhetek: nagyon okos, jól néz ki, sokat nevet azon, amit mondok, és közösen szórakozunk rajta, hogy mennyi hülyével vagyunk körülvéve. És tőle kaptam ajit: egy nullás ecsetet (meg kellett adni közös Excelbe, ki minek örülne a legjobban). Ő és a vele azonos tevékenységű másik lány kívülállók itt, aminek leglátványosabb jele, hogy a Masszírozó Ember nem próbálkozik náluk. Ennek örülnek. A másik lány is kedvelhető, de erős a gyanúnk, hogy a főnökük kúrja, ami azért etikátlan, mert ő kapja a jó bizniszeket az előbbi lány kárára - akinek viszont ugyanolyan értékesítési szintet kell elérnie. Helyhiány miatt el lesznek költöztetve mellőlem napokon belül, jobb esetben házon belülre, rosszabb esetben a folyó túloldalára. Így ért véget az öröm.