Volt egyébként ez a csapatépítés, ahol a tőlem telhető legszociálisabb formámat hoztam, persze így is utánam kiabált valaki a nyájból, amikor túl messzire sétáltam tőlük az erdőben. Az étteremben sokat nevettek a közelemben ülők azokon, amiket mondtam, bár én nem tartom magam nagy humoristának, csak oldanom kell a túl hosszú ideig hozzám túl közel levő túl sok ember okozta feszültséget. A délutáni gokartozást kihagytam arra hivatkozva, hogy vissza kell mennem elintézni pár telefont, amivel szívattam magam, mert félórával tovább maradtam bent, mint szokásosan. És megint volt valaki, akit nem lehetett elérni az előre egyeztetett időpontban; annyira nem értem az ilyeneket, miből állni írni egy 6 szavas e-mailt, hogy közbejött valami?