2016. június 7., kedd
Erről eszembe jutott, hogy volt tornaórákon az a szokás, hogy a labdázós csapatjátékoknál a tornatanár kijelölt ügyes gyereket csapatkapitánynak, és azok választottak felváltva a többiek közül csapattagokat, nyilvánvaló hasznossági sorrendben. A módszer hasznos arra, hogy a csapatok nagyjából egyenlő erejűek legyenek, de az ostoba tanár nem foglalkozott vele, hogy ez mennyire szégyenteljes és alacsony önértékelést konzerváló azok számára, akik mindig valamiért a végére maradtak. Pl. én. Vagy legalább lett volna olyan komplementere a dolognak, hogy matekórán is válasszunk csapattagokat (nem mintha élvezetesnek találnám a versengés bármilyen formáját).
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
én is mindig a végére maradtam :( a buta ámde ügyes gyerekek az elején, az egyetlen óra volt, ahol brillírozhattak
VálaszTörlésAzt hiszem, valahol a közép fölött helyezkedhetek el pszichésen, focizni szerettem, a 2-3. legjobb voltam az osztályban, de a többiben nagyon béna voltam. Kidobósban is. Az eszemmel nem volt baj, de nem voltam kitűnő sem.
VálaszTörlésHa zavart valami, akkor az az volt, hogy a legjobb barátom meg a legjobb volt fociban, így legtöbbször nem kerültünk egy csapatba, mert mindig ő volt a másik választó.
és ez annyira gáz, én pl futóversenyekre járok azóta, pedig a tesit utáltam. aztán rájöttem, hogy azért, mert a legtöbb tesitanár faszkalap (ritka kivétellel találkoztam, nyilván nem tanított)
VálaszTörlésEmlékszem, hogy örültem, amikor egyszer nem utolsónak, hanem utolsó előttinek választottak. Gyűltem az egész tesit...rosszul vagyok, ha megérzem azt a tornaterem- szagot, ptsd ez nekem.
VálaszTörlésNálunk nem az ügyeseket választották elsőre, hanem a haverokat, úgyhogy a bölcsész hajlamú csapat mindig balfaszkodott és így nem volt értelme az egésznek.
VálaszTörlésSzerintem ennek több értelme lehetett, mert a nyerést célul kitűző csapatösszeállítási stratégiának. 20 év múlva nem érdekel senkit, hogy ki nyert a tornaórán, viszont kellemesebb érzés arra visszagondolni, hogy mindig számíthatott valaki a barátaira, akkor is, ha béna.
TörlésAz osztálytársaim zöme nem volt rendes ember. Lehet, hogy egy részük ma is jóban van egymással, de rendkívül kegyetlen módon viselkedtek és többségük egy sérült lelkű szerencsétlen volt már akkor is és az a mai napig. Kifejezetten gonoszak voltak sokszor, annyira, hogy ha ma visszagondolok, elrettent, hogy mit megengedtek maguknak. Egyszer sem mentem el az osztálytalálkozóra.
TörlésGimnázium vagy általános?
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlésmint
VálaszTörlés