2016. április 1., péntek

Úgy tűnik, berágott rám a vemhes dagi, aki egyébként saját bevallása szerint is mindenkivel összebalhézik (én meg szinte soha senkivel). Az vele a gond, hogy ellenséges a kommunikációja, amit talán észre sem vesz, sosem ellensúlyozza barátságos megnyilvánulásokkal, végül pedig hiperszenzitív a felé irányuló közlésekre, azaz olyankor is látványosan sértődik, amikor normális ember nem tenné. Már nagyobb, mint Moby Dick, és még mindig 3 hónapig itt lesz.
Vele kapcsolatban az első negatív élményem az volt, amikor bemutatkoztunk egymásnak, és nem próbált semmiféle enyhén örömteljes udvariasságot színlelni eközben. Később is minden információ csak azt erősítette, hogy egy gyökér, pl. az ügyfeleket is rendszeresen felbassza. Néha azon háborog, hogy én agresszívnek tartom. A legkülönösebb az, hogy mindezek ellenére többen is kedvelik, és nem értem, hogy mi kedvelni való van benne. Sokáig nagy erőfeszítéseket tettem annak érdekében, hogy kedves legyek vele, szembehaladva érzéseimmel, hátha jobb fej lesz tőle, de elpazarolt energia volt. Akármennyit gondolkodom a közös interakcióinkon, nem találok benne olyan általam elkövetett hibákat, amelyek alapot adhatnának rá, hogy jogosan baja lehessen velem. Proli. A legjobb megoldás őt ezentúl a helyén kezelni: szarni a fejére, és csak akkor szólni hozzá / nézni rá, ha a munka szükségessé teszi.

Megkérdem derrick kommentelőt, mit szól önimádó őrült ezohippi ismerősöm zongoraművéhez:
https://www.youtube.com/watch?v=_wsio0cv0JE
A magam laikus botfülű módján úgy érzem, hogy jó, de szélesebb hangtartományban is játszhatna, és néha nem úgy folytatja a dallamot, ahogy az optimális lenne (2:00 körül), hanem egy félhanggal elcsúszva vagy ilyesmi.

Az lenne korrekt megoldás, ha népszavazás elé kerülne az, hogy mennyit csorbíthat a kormány az állampolgárok szabadságjogain mindenféle terrorbiztonsági ürügyek révén. Habár ezzel sem lennék felhőtlenül elégedett, mert minél diszfunkcionálisabb egy ország, annál nagyobb az igénye a politikai konzervativizmusra*, emellett a gerontokrácia nem foglalkozik olyan értékekkel, mint a privacy sérthetetlensége. (Az egyenlő értékű szavazatokkal működő demokrácia szerintem tévút, mindenkinek egy egyéni súlyú szavazat kellene, ami módosítható bizonyos eredmények elérésével.)

*saját elmélet, úgyhogy nem kell elhinni

9 megjegyzés:

  1. Szerintem Moby Dicket nem kedvelik, csak nem akarnak rosszban lenni vele a konfliktuskerülő emberek.

    Nagyon megtisztelő a kérés, eleget is teszek neki: nekem tipikus amatőr cucc, relaxációs típusú zene, bár ahhoz túl mozgalmas. Mindenféle formát, modulációt nélkülöz (18:45 körül történik valami, de bár ne történne akkor már! + a végén a blues-skála nagyon-nagyon idegen), többszörös fogalmi zavar van a címben és a műfaji megjelölésben egyaránt. Ha szimfónia, akkor szimfonikus zenekar kellene legyen, ha nyitány, akkor az nem első tétel és általában nem 20 perc (és szintén szimfonikus műfaj), a tangóhoz pedig távolról sincs köze (erotikus töltésű argentin eredetű tánc, be is volt tiltva sokáig túlzottan szexuális jellege miatt. Namost ebben semmi ilyesmi nincs). Szerintem valahol hallhatott a Sátántangó c. Tarr Béla filmről vagy Krasznahorkai regényről (és valószínűleg nem látta-olvasta), és jól hangzott számára a Sámántangó. Néha próbál magyaros hatást elérni, ehhez azonban a cigányskálát alkalmazza, ami a 19. sz. végéig volt magyarosnak tekinthető (ezek után Bartók, Kodály és még sokan mások felgyűjtötték az igazi magyar népzenét, és az addig "magyar"-ként emlegetett műfaj megkapta a "magyaros műdal" hivatalos elnevezést. Ez jellemzően a már akkor is cigányok által játszott városi zene volt, ma leginkább magyar nótaként vagy cigányzeneként ismert a köznyelvben).

    A szavazással kapcsolatos súlyozással mindenképpen egyetértek. Én valami IQ-szerű cucc alapján súlyoznám, és exponenciálisan.

    (A sok zárójelezésből le lehet szűrni valami pszichológiai információt? Mert már régóta figyelem magam, hogy előszeretettel és sokat használom. Akárcsak a tripla pontot...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. A címadás a szokásos szójátékai közé sorolható, egyértelműen a Sátántangóból eredeztetve, hogy minél szellemesebbnek tűnjön, miközben nincs sok értelmük. A zárójelekkel igaza van Dr. IKL-nek, de aki nálunk magasabb szinten tud írni, az el tudja hagyni őket, a struktúra megtartásával.

      Törlés
  2. Én az IQ mellett valahogy egyfajta műveltséget, tájékozottságot is belevennék, EQ-t is talán. Csak ott akadok el mindig a gondolkodásban, hogy hogyan lehetne ezeket mérni, hiszen az IQ-tesztet is rengeteg kritika éri. Nem is beszélve a felvevő pszichológusok előítéleteiről, és ezzel pont megint a hátrányosabb helyzetűek szívnának.

    VálaszTörlés
  3. A zárójelezés szerintem azt jelenti, hogy rétegzed a gondolataidat és vannak kevésbé hangsúlyos és hangsúlyosabb rétegek és ezt fontosnak tartod kifejezni. (Én is sokat zárójelezek és én ezzel magyarázom.) Az is lehet, hogy pontosan akarsz fogalmazni és ezért fontos a rétegeket is megjeleníteni.

    Moby Dick általában mindenhol van, mogorvaságát én legtöbbször annak számlájára írom, hogy elégedetlen az életével és többnyire nincs velük konfliktusom, hiszen van bajuk elég. Abban az egy esetben szoktam velük összeveszni, ha rosszindulatúak velem szemben és ez hátrányosan érinthet. A rosszindulatú/veszélyes csajok megfigyeléseim szerint inkább vékonyak és legtöbbször alacsonyak is.

    Derrick, nekem az a problémám, hogy az olasz népzenei gyűjteményemben nem tudom eldönteni, hogy melyiket hogyan osztályozzam. Vannak valódi népdalok, vannak mozgalmi és partizándalok, amikről valószínűnek tartom, hogy népzenei alapokra épültek, vannak az egészen gagyi mulatósra hasonlító dalok, amiket szerintem népzenei motívumokra húztak fel, de nem tudom, hogy találjam meg ezek eredeti népzenei elődjét.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az élethelyzet egy lehetséges elmélet, de legalább ennyire valószínű, hogy a fejletlen vagy érzelmileg labilis személyiség jele. Én nem tolerálom, szerintem mindenkinek kötelessége, hogy kifinomultan viselkedjen, amikor nem otthon van. Ez tartja fent a civilizációt, és aki nem alkalmazkodik, az a mások udvarias erőfeszítésein élősködő potyautas.

      Törlés
    2. IKL,

      azokban a nyugati országokban, ahol a zenekultúra világa hosszú ideje egybefonódott a mindennapi emberek (parasztok is) világával, sokkal nehezebb. Pl. összesen kb. 300 német népdalt ismerünk. Verdi korai operáiban rengeteg népszerű dallam van, úgy is éneklik az emberek, mindenki ismeri. Mozart Varázsfuvolájában (és nagyon sok művében) pedig rengeteg a korabeli utcadal. A Carmen Habanera-ja kubai népdal.

      Pl. a 1492 c. film leghíresebb zenei betétje is (Vangelis) egy portugál kommunista mozgalmi dal volt eredetileg, és még sorolhatnám...

      Törlés
  4. Egyébként eredetileg ezt akartam megmutatni, Feri értékelni fogja.

    https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=575848602596938&id=100005154104988

    (Zárójelezem. Nem zárójelezek.)

    VálaszTörlés