Azt vettem még észre elég sokszor, hogy aki nem járt egyetemre, az mennyivel makacsabbul és butább érveléssel ragaszkodik az áltudományos tévhiedelmeihez, mint aki igen. Ez főleg akkor bosszantó, amikor nem is én akarok okoskodni, hanem megkérdezik a véleményemet, elmondom, és annak ellenállnak, hogy az nem úgy van. Aztán ha beszélek az anekdotikus érvelésről, a kis elemszám miatti érvénytelen következtetésekről és a pozitivitási torzításról, akkor is nekik van igazuk. Miért? "Csak."
Másik diplomátlan kommunikációs klisé: néha eszébe jut valakinek megkérdezni, hogy én voltam-e katona. Megmondom, hogy igen, és akkor hitetlenkedik és látványosan csodálkozik.
- Ha tudni véli a választ, miért kérdezi meg? Esetleg hogy megalázzon azzal, milyen nyomi vagyok, ha be kellene vallanom, hogy nem voltam?
- Vajon milyen érzést kelt bennem, ha érzékeltetik, hogy rám nézve ennyire valószínűtlen a pozitív válasz?
Harmadik diplomátlan kommunikációs klisé, amikor arról beszélnek, hogy rám férne egy kis hízás, és ennek különféle változatai. Nem várom el, hogy hímestojásként óvják az érzéseimet, de azt igen, hogy ne alkalmazzanak kettős mércét a káromra olyan módon, hogy velem szemben megengedhető az, amit egy kövérnek nem mondanának az ő esetének megfelelő tartalommal, mert ő viszont szegény nem tehet róla.
Én meg túl kövérnek tartom magam, és nem igazán sikerül leadnom. Bár az utóbbi kb. fél évben fogytam 3 lukat az övemből, ami nem kevés (nincs mérlegem, meg nem is a kilók érdekelnek, hanem a kinézetem). Most tartok kb. ott, hogy a vállalható maximumán állok, magyarul most kellene kezdenem még fogyni.
VálaszTörlésFeri, ha hízni akarsz, kaphatsz tőlem pár tippet, csak nem akarom előre osztogatni kéretlenül (a bejegyzésből meg a korábbi bejegyzéseidből nem világos, hogy ez inkább csak mások elvárása lenne feléd, vagy te is akarod).
nem erről van szó, hanem a buta kettős mércénél
VálaszTörlésről
VálaszTörléshamár itt jártam..
VálaszTörlésjaj, hát ez nőként is tapasztalható. Én olykor azt felelem ilyenkor, hogy "remélem nem sértődsz meg, de én úgy látom, hogy te hízol folyamatosan". Máskor visszakérdezek, hogy nekem is ér-e megjegyeznem, hogy szerintem kicsit ledobhatna? Persze ezek a beszélgetés végét jelentik legtöbbször, úgyhogy ált. inkább semmit, csak kussolok. Aztán meg, orvosi vizsgálatoknál TIPIKUS!, hogy ha a vizsgáló felfelé más súlycsoport mint én, akkor megjegyzi, hogy soványKA vagyok, és mondjuk lehet felszívódási zavarom (én meg már azt hittem az életmódom teszi, no mindegy). A testalkatom ÁTLAGOS. minden szempont szerint. Egyébként. másik: Szerintem is sokszor érezni, hogy vk járt-e egyetemre, bár ez önmagában semmit sem garantál, ugye.. Agyfaszt tudok kapni pl. mikor kinyomják a légysziszánjpárpercetakérdőívemrenagyoköszi c. online dolgokat, és ha rákattintasz, kiderül, hogy valsz. halovány fingja nincs arról, mi a kutatási kérdése, mégis mit akar mérni azokkal a kérdésekkel? mégis milyen módszertani elgondolása is van? És ha finoman szólsz, kérdezel, akkor abszolút önérzetesen és ostobán megmagyarázza hogy de az úgy jó (sőt, érzed, hogy büszke! mer' ő most kutató). Fel sem merül, hogy egy kérdőívet nem rakhat össze ex-has, vagy hogy nyomjon egy megbízhatósági ellenőrzést, ilyen szóba sem jön, még mesteren sem, sok esetben. Ami ennél is szörnyebb, hogy átmehet :) Tehát, hogy ezt konzulensek-opponensek engedik. Idényre való tekintettel ez most különösen sokszor szembejön. Egy dolog az oktatás, de ezen a szinten hogy létezik ekkora igénytelenség a hallgató részéről?
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xta1/v/t1.0-9/13051502_1159567657422486_1791124344269595889_n.jpg?oh=e9f9320e7c8bfda6b9c57f5afae7f961&oe=57ABC254
VálaszTörlés