Most jövök rá, honnan volt ismerős tegnap, akivel - egyfajta kényszerűségből - társasjátékoztam. Zavaróan sunyi jellem volt. (Vannak ezek a "kicsoda? ééén?" típusú emberek, akiknek a legszívesebben megsuhintanád egy serpenyővel a begyakorlottan ártatlan képét.)

A barátaim úgy neveznek engem egymás közt, ahogy akarnak, de annak nem örülök, hogy valami leegyszerűsítő kategóriaként létezem a fejükben.
(A barát nem tökéletes szó, egy lépéssel közelebbi viszonyt sugall a valóságosnál, legalábbis a boldogság világnapjának sötét hangulatában ezt hiszem.)