Néha nagyon szeretnék néhány ember számára fontosabb lenni, de ez ugyanolyan, mint amikor valaki szeretne magasabb vagy híres filmsztár lenni, úgyhogy előremutatóbb lenne más vágyakat kialakítani.
Valamennyire meg lehet unni azt is, ha hetekig nem megyek a boltnál messzebbre és nem találkozom senkivel. Januártól állítólag lesz munkám, igazi bejárós főállás, de amiatt nem dob fel annyira, hogy legalább 3 óra lesz utazás, a bér meg olyan alsó-közepesen fostalicska. Hajlamos vagyok az emberek értékét a keresetükkel arányba helyezni mint általános kompetenciájuk számszerűsített tükrével. Ez a rasszizmushoz és egyebekhez hasonló szörnyű előítéletesség, amiből nem könnyű kilépni. Nem is azért akarok sokat keresni, hogy bármit vegyek belőle (tkp. erősen gondolkodnom kell, hogy jelenleg mit akarok megvenni magamnak, ami nincs már meg 4 méteren belül - esetleg énfejlesztő szolgáltatásokat és civilizáció-kompatibilis ruhákat), hanem hogy elhiggyem, hogy érek valamit.
A fogaimról kellett volna naponta egy fényképet csinálnom, érdekes time-lapse videó lett volna belőlük a végére.