A tágabb családom legintelligensebb tagja, egy nyugdíjba vonuló diplomata is előhozta azt az alacsony szintű indoklást, hogy a csókolózó férfiak látványa undorító és természetellenes (egyébként semmi baja velük, ahogy ezt muszáj hozzátennie minden homofóbnak). Nem szóltam bele, de azért érdekelne, hogy mégis mi tekinthető természetesnek az emberi jellemzőkben. Valószínűleg az, ami az egyéni ízlésünkhöz igazodik, mivel a megtévesztéstől a homoszexualitáson át a saját utód legyilkolásáig minden visszataszítónak értékelt emberi viselkedés megtalálható az állatvilágban is. Felmerül továbbá az is kérdésként, hogy a csókolózó nők kevésbé undorítóak-e, illetve mennyire illendő viselkedés a hetero párok nyilvános csókolózása.
Az unokatestvérem, aki talán a tanulatlanságát és nyelvismeretének hiányát próbálja mindig kompenzálni a tájékozottságának magabiztos fitogtatásával, egyfajta értelmi alfahím szerepre törve minden társaságban, kijelentette, hogy a külügynél már csak a seggnyalás számít, és az oroszok meg a nyugat így meg úgy (szerintem minél értelmesebb valaki a közelében, annál inkább törekszik a bizonyításra, hogy elismerjék, és a ritkán látott, orvosokból álló másodunokatestvérek között emiatt különösen sokat szerepelt egyszer). Cserébe kapott egy másfél órás előadást a helyzet összetettségéről.
Én nem nagyon szeretem előadni a véleményem ilyen helyzetekben, mert most is egyszer mondtam valamit, amiről esetleg az is kijelenthető, hogy szakterületem tudni róla valamit (megvédtem a pesszimizmus adaptív hasznosságát az általában túlértékelt optimizmusé mellett), mire mindenki ellenkezni kezdett. Ha úgyse tudok senkit meggyőzni semmiről, minek konfrontálódjak?