70-es évek olasz klisé: amikor feltűnik a gyerek filmben, xilofon aláfestő zene lesz.

Részletek mai filmélményeimből:

•  Kiderül a végén, hogy a sármos pap volt a gyerekgyilkos. Harc a főszereplővel, majd indokolatlanul naturalisztikus fejsebződések (a filmekben azt szeretem a legjobban [közvetlenül a meztelen nők után], amikor valamit nem viccesnek akarnak megcsinálni, de annak sikerül:

• Zombifilm, a filmtörténet leghülyébb mozgású zombijával: