Ha már felmentésem van épelméjűségből, és szoronghatok akármin, akkor most azon, hogy miért nem küldi el nekem a szakdogáját valaki, aki elég közeli barátom, és kétszer is kértem tőle, de egyszer sem reagált rá.

Ez a nap elég intenzív volt: 3:45-kor indultam otthonról, 20:00-ra értem haza, és dokkmunkást alakítottam a csepeli kikötőben. Aztán valami öltönyöst is, ami miatt két órával tovább kellett ott maradnom (+ 3 másik embernek), mint a többieknek, miközben bele se kerültem a jelenetbe. Étvágyam csekély volt, nem ettem meg az elvitt kaját, és az ott kapott ebéd felét is kidobtam, és többnyire idegesített, amikor valaki beszélgetni akart velem. Leginkább az a rész, amikor már az egésznek a legvégén egy amúgy velem barátságos alak nagyon lassan, akadozva, negyedóra alatt magyarázta el nekem az Olsen banda dán vígjátéksorozat visszatérő motívumait.

Néha eszembe jut, hogy az utcaseprők vajon szeretnek-e otthon is rendet tartani. A végeláthatatlan kerti gereblyézésnél meg az, hogy hallottam magában dünnyögni nemrég egy utcaseprőt, hogy "felszedem még ezt a geci falevelet", és ment egy falevélhez.