Akármennyit is szidom ezt a munkát, tény, hogy elmúlt tőle az élethelyzet indukált enyhe depresszióm.

A főnök osztálytársnál létezik kispolgáribb személy, egyik barátnőnk nővére, aki a borzasztóan bóvli dolgok iránti rajongás és az aggszűz irányításmánia menthetetlen megtestesülése. És engem egyszer dühösen lefurázott, amikor javasoltam, hogy a strand halászcsárdájában üljünk messzebb a zajongóktól, és hogy engem ne fényképezgessen már annyit.
(álláspontom szerint mindenkinek joga van le nem fényképezve lenni, és ahhoz kell külön engedélyt kérni tőle, hogy ezt megengedje)